Perseus,
Perseus, az ókori mitoszban Zeusnak és Danaénak fia, Aktrisios argosi király unokája. Akrisios őt anyjával együtt egy szekrénykében a tengerbe dobatta, de a tenger Seriphos szigetén partra vetett őket, hol P. felnőtt, de a sziget királyának, Polydektesnek parancsára, el kellett mennie, hogy elejtse Meduzát, a gorgók egyikét. P. az istenek (Hermes és Athéna) segítségével ezt a kalandot győzelmesen megállotta, eljutott Aithropiába, ott megszabadította Andromédát (l. o.) és nőül vette. Seriphosban a gorgó fejével kővé változtatta Polydektest, aki éppen Danaét házasságra akarta kényszeríteni; majd anyjával és Andromedával Argosba ment, amelynek uralmát cserébe adta Tirynsért, maga pedig megalapította Midait és Mikenét. Andromedától született gyermekei: Alkaios (Amphitryon apja), Sthenelos (Eurystheus apja). Heleios, Mestor és Elektryon (Alkmene apja), P. az ókori néphitben mint történelmi alak jelenik meg, több heroonja volt (Argosz és Mikene közt, Seriphos szigetén és Athénben), sőt a római őstörténetben is szerepel. Római hagyomány szerint ugyanis az őt és Danaét rejtő szekrény Itália partjaira vetődött, ahol Pilumnus király Danaét nőül vevén, nemcsak hogy Ardeát megalapította, hanem Turnusnak (l. o.) is törzsökös őse lett. A képzőművészet sokat is szivesen foglalkozott P. alakjával, akit az összehasonlító mitologia napistennek tekint. Külseje hasonlít Hermeshez, jellemző attributumai a szárnyas saruk és a sarlóalaku kard. ábrázolásai hol egymagán mutatják, hol csoportokban (kivált Andromedával), melyek közül hires a Capitolium azon domborműve, melyet ábránk mutat. Modern P.-szobrok közül kiemelendő a Benvenuto Cellini bronzműve a firenzei Loggia dei Lanziban, Canova vatikáni szobra és Pfuhl óriási csoportja (P. és Andromeda). V. ö. Herrmann, P. und Andromeda (Göttinga 1851) és Fedde, De Perseo et Andromeda (Berlin 1860).
