Tőzsde
Tőzsde v. bölze (franc. bourse, ang. exchange, a külföldi értékpapirok tőzsdéje pedig foreign stock exchange, l. még Stock és Bond), első sorban az a helyiség, ahol kereskedők, bankárok, vállakozók, részvényvállalatok képviselői rendesen összejönnek, hogy egymással közvetetlenül, vagy ügynökök és bizományosok közvetítésével ügyleteket kössenek árukban, értékpapirosokban, váltókban stb. Átvitt értelemben T. alatt értjük a T. látogatóinak összességét és ekként szólhatni a T. irányáról, hangulatáról stb.
Már a legrégibb időben elismerték annak a szükségességét, hogy vevők és eladók bizonyos időben és meghatározott helyeken összejöjjenek és üzleteiket elintézzék. Igy keletkeztek a vásárok, a búcsuk, melyek azonban csak a kis forgalom lebonyolítására szolgáltak. Kétségtelenül majdnem épp oly nagy szükség volt arra, hogy a kiskereskedő a nagykerskedővel vagy termelővel személyesen érintkezzék, mint arra, hogy a nagykereskedők egymás között közvetetlenül bonyolítsák le üzleteiket. E célból tartott összejövetelek voltak a T. első csirái, mig azután az újabbi időkben ezekből az összejövetelekből szabályozott intézmények lettek, melyek részben állami törvények, részben pedig csak a szokásjog és önkormányzat alapján kaptak rendszabályokat. A T. mint szabályozott intézmény a XVI. században keletkezett valószinüleg Hollandiában, honnét elterjedt Franciaországba, Angliába és Németországba. A T. szervezete majd minden államban más és más, a szerint amint az illető állam törvényhozása több vagy kevesebb befolyást gyakorol a T.-re. Igy Angliában és Amerikában a T. teljesen független magánegyesülés, mig egyebütt a T. alapítása és kezelés többé-kevésbbé az állami hatalom befolyása alatt áll.
Magyarországon jelenleg csak egyetlen egy T. van, mely nagy autonomiával felruházott testület, melynek saját alapszabályai és szervezete vannak, de amely mégis a kereskedelemügyi miniszter állandó felügyelete alatt áll. E T.-nek hivatalos neve: Budapesti áru- és érték T. és székhelye Budapest. A budapesti áru- és érték-T. 1864-ben alakult, de már 1847. állandó gyülekezetet tartottak a fővárosi gabonakereskedők egy kávéházban, melynek azonban még nem volt semmiféle szervezete sem. 1853-ban alakult az akkori helytartó tanács jóváhagyása mellett a pesti Lloyd-társulat (l. o.), melynek az volt egyik célja, hogy Pesten központot állítson fel a kereskedelmi forgalom számára. Ez a központ volt a pesti gabonacsarnok, mely a gabonakereskedelem lebonyolítására szükséges szervezettel birt és melynek már választott birósága is volt. Az 1860 febr. 26. kelt osztrák császári pátens a magyar-osztrák monárkia nagyobb forgalmu helyein T.-k felállítását rendelte el. Ennek következtében a helytartó tanács felszólította a pesti kereskedelmi és iparkamarát, hogy egy . felállítása iránt javaslatokat terjeszszen fel. A kamara a gabonacsarnok kiegészítését javasolta és alapszabályokat is dolgozott ki, de csak az 1863-ik és végén kapott a pesti Lloyd-társulat megbizást arra, hogy a T. végleges megalakulása iránt szükséges lépéseket megtegye. A T. ünnepélyes megnyitása 1864 jan. 18. volt, melyen bemutatták a kormány által jóváhagyott alapszabályokat, melyek szerint a T. célja: mindennemü kereskedelmi javaknak, veretlen aranynak s ezüstnek, pénznemeknek s váltóknak, a magyar iparvállalatok által felsőbb engedély folytán kibocsátott részvényeknek s kötvényeknek eladását és vevését, végre zálog-, biztosítási és szállítási üzleteket megkönnyíteni. Az első alapszabályok szerit a T. még nem volt zártkörü társaság, mivel beléphetett «minden a férfinemhez tartozó, feddhetetlen jellemü, illedelmes magaviseletü egyén, ki vagyonáról szabadon rendelkezhetik». De már 1865. megváltoztatták ezt, amennyiben csak az lehetett a T. tagja, ki 12 frtnyi évi belépti jegyet váltott. A tagsági jogosultságot azóta jelentékenyen megszigorították. A T. csak 1868. egyesült a gabonacsarnokkal, mely mindaddig külön intézményt alkotott. Az új alapszabályok, melyek lényegükben megegyeztek az 1865-iki éviekkel, a gabonaüzleteket is bevonták a T. hatáskörébe. A T. céljaira szolgáló helyiség eleintén a Lloyd-társulat épületében volt. A T.-palota 1873 szept. 24. adatott át a közhasználatnak, azonban máris szűknek bizonyul céljaira, miért is új épület emelése van kilátásban.
A T. szervezetének egyik leglényegesebb része a választott biróság, mely illetékes mindazokra az üzletekre, melyek a T.-n v. pedig azon kivül a T.-i szokásjogok v. a T. választott biróságára hivatkozólag köttetnek (l. Tőzsdebiróság). A T.-i forgalom szabályozására a jogszokások szolgálnak (lásd Tőzsdei szokások) valamint a T. előljárósága, illetőleg tanácsa által kibocsátott, a forgalmat szabályozó rendeletek. Ami a budapesti áru- és értéktőzsde forgalmát illeti, az itt jegyzett pusztán magyar címletek névértéke közel egy milliárdot tesz, a hivatalosan jegyzett értékpapiros száma az 1864-iki 44-ről 1895 végén 310-re emelkedett, a gabonaüzleti forgalom 1895 végén 9.620,500 q volt, mig a gabona-határidőüzletben a leszámolásra került mennyiség 15.859,000 q volt. Az áru- és értéktőzsdéken kivül vannak még egyes gócpontokon speciális tőzsdék is, mint Lipcsében könyvkereskedők és levélbélyegek, New-Yorkban petroleum, Glasgowban vas, Havreban kávé, Manchesterben és Liverpoolban gyapot stb. számára.
Nagyobb piacokon a nyilvános fő T.-ken kivül még magán-T.-k is fejlődtek, hol a spekulációnak alkalom és mód kinálkozik arra, hogy a hivatalos T.-órákon kivül is kiaknázhatják az árfolyamok mozgalmát. Ilyen többek között a párisi boulevard-T., hol szabad ég alatt folyik az üzlet. Hasonló gyülekezetek a zúg-T.-k, amelyek a hatóságok által ugyan tiltva vannak, de főleg vasárnap mégis működnek. A T.-üzleteket szabályozó és korlátozó törvények, főleg az utóbbi időben, mind sűrübben keletkeznek, melyeknek egyedüli célja azonban csak az, hogy a T.-i forgalmat megadóztassák (l. Tőzsdeadó). A T. forgalmának közvetítésére szolgálnak az ügynökök, kiknek működését külön rendszabályok határozzák meg. E rendszabályok igen fontos részét teszik a T. egészséges szervezetének, melyhez a már említett választott biróságon kivül még az ügyletek lebonyolítására szolgáló szabályok tartoznak, minthogy a T. nemcsak az áruk és értékek oly célból való adás-vevésére szorítkozik, hogy ezek állandó birtoklás céljából cseréljenek gazdát, hanem a spekuláció számára is, mely csak oly célból vásárol, hogy azt lehetőleg gyorsan nyereséggel ismét tovább adja. Igy keletkeznek a szállítási és határidőüzletek, melyeknek ugyan szintén nagy nemzetgazdasági jelentőségük van, de amelyek könnyen játékká fajulnak. Az a körülmény, hogy nemcsak azonnali szállításra, hanem határidőre is történnek ügyletek, az árfolyamok, vagyis a tőzsdei árak megállapítása is befolyással van és azok az árak, melyek a készpénzen vásárolt árukra vagy értékekre vonatkoznak, rendesen eltérnek a határidőre kötött ügyletek áraitól, ami leginkább az ügyletek lebonyolításánál jut kifejezésre. A lebonyolítás a különböző T.-ken más-más elvek és szabályok szerint történik, ami szintén fontos kiegészítő részét képezi a T. szervezetének. A lebonyolításra rendesen külön szervezetek szolgának és nálunk a budapesti giro- és pénztár-egyesület részvénytársaság végzi a lebonyolítást.
A T. irodalma az utóbbi időben igen gazdagodott, főképen amióta a T. megadóztatásának elvét és mikéntjét teszik az érdekelt és tudományos körök beható vizsgálatai tárgyává. Különösen Németország roppant gazdag irodalommal rendelkezik és az 1875., valamint 1877-78. tartott ankétek nagy anyaggyüjteményt halmoztak fel. Nálunk a T.-reform tárgyában a kereskedelemügyi minisztériumban 1896 dec. 21-től 1897 jan. 26-ig tartottak szakértekezletet, melynek anyaggyüjteményét a kereskedelmi minisztérium könyv alakjában ki is adta. A m. tud. akadémia az első magyar általános biztosító társaság által adományozott díjat a T. megadóztatásáról szóló munkára irta ki. A két legjobbnak talált pályamunka meg is jelent, ezek egyike: A tőzsde megadóztatása, irták Hegedüs Loránt és Fellner Frigyes. A magyar T.-irodalom legtermékenyebb művelője Félegyházi Ágost, a budapesti áru- és érték-T. főtitkára, aki a T.-tanács megbizásából az 1896. évi ezredéves kiállítás alkalmára két vaskos kötetben megirta a budapesti T. történetét 1864-1895., több ízben kiadta a budapesti áru- és érték-T. kommentárokkal kisért szabályait és összegyüjtötte a T.-biróság nevezetesebb itéleteit. Félegyházi Ágost és Lendvay Sándor T.-i értékpapirok címen a budapesti T.-n jegyzett értékpapirok ismertetését és magyarázatát dolgozták ki, mely munkának még csak egy kötete jelent meg.
