Atalanta
Atalanta – árkádiai királylány, Iasziosz és Klümené3 lánya. Apja mindenáron fiúutódot akart, s amikor lánya született, kitétette az erdőbe, ahol a kicsit egy nőstény medve szoptatta, és vadászok nevelték fel. Gyönyörű lánnyá serdült ~, futásban és nyíllövésben verhetetlen volt; minden férfi közeledését elutasította, az erőszakoskodó kentaurokat nyilaival terítette le. Részt vett az argonauták útján, majd a neves kalüdóni vadkanvadászaton, ahol a vitéz Meleagrosz beleszeretett. A veszedelmes vadat ~ nyila és a királyfi gerelye egyszerre terítette le. A szerelmes Meleagrosz a lánynak ítélte a trófeát, a vadkan bőrét; az ebből támadt viszály sokak életébe került. (A monda egy változata szerint ~ a kalüdóni hősnek adta szüzességét, és egy Parthenopaiosz nevű gyermeket szült neki.) Hírnevessé lett lányát most már Iasziosz király is büszkén magáénak ismerte el, és felszólította, hogy válasszon férjet számos kérője közül. ~ csak olyanhoz volt hajlandó férjhez menni, aki futásban legyőzi. Egy Meilanión nevű ifjú (más változat szerint Hippomenész) úgy győzte le, hogy futás közben sorra elejtette az aranyalmákat, amelyeket Aphroditétól kapott, s ~ mindannyiszor lehajolt értük. Az ifjú azonban megfeledkezett az illő hálaáldozatról, s az istennő büntetése nem maradt el. Heves vágyat bocsátott Meilaniónra, s az az erdőben egy Zeusz-szentélyben tette magáévá a lányt, mire a megsértett isten az ölelkezőket oroszlánná változtatta. – A kérőivel versenyt futó gyors lábú szűz, illetve a medve által szoptatott, vadászó és harcos hajadon (Artemisz alakváltozata?) eredetileg talán két külön monda azonos nevű hősnője volt; így jelenik meg az előbbi Ovidius Átváltozások c. könyvében és Hésziodosznál, míg az utóbbiról Homérosz és egy elveszett Aiszkhülosz-tragédia szólt. Swinburne Atalanta Kalüdónban c. antikizáló drámájának ~ a címszereplője, ám nem a központi alakja, mégis ő a mozgatója minden történésnek, ott áll mögöttük titokzatos és melankolikus mosolyával, artemiszi elérhetetlen szüzességével. – Az ókorból több vázafestmény maradt fenn róla, az újkorban Guido Reni, Rubens, Giordano és Lebrun ábrázolta; a képek témája a versenyfutás vagy a vadkanvadászat. Händel és Piccini operát írt róla.
XII C3
)
XII C3
