gigászok
gigászok – rút óriások; Gaia foganta őket a vércseppektől, amelyek a földre hullottak, amikor Kronosz megcsonkította Uranoszt. Huszonnégyen voltak, és szülőföldjükről, Phlegrából (vagy a Khalkidiké félszigeten fekvő Pallénéből) nagy támadást indítottak az Olümposz és istenei ellen. Erre anyjuk bujtotta fel őket, mert sérelmezte, ahogy unokája, Zeusz elbánt fiaival, a titánokkal. Varázsfüvet akart adni a ~nak, amely megvédje őket az istenek fegyvereitől, de Zeusz megelőzte. Az olümposziak derekasan harcoltak, sok támadót harcképtelenné tettek, Zeusz villámaival sújtotta őket, mások egész hegyeket és szigeteket borítottak rájuk, végül mégis Héraklészt kellett segítségül hívniuk, hogy nyilaival megölje őket. Az eget-földet betöltő hatalmas küzdelem, a Gigantomakhia, amelyet egyébként egyetlen gigász sem élt túl, irodalmi feldolgozást nyert a késő római költőnél, Claudianusnál. Ezen túl számos képzőművészeti alkotás tárgya, az ókorból száznál több vázafestmény maradt fenn róla; ezt ábrázolta a pergamoni Zeusz-oltárnak, az ókor hét világcsodájának a fríze is, amely töredékesen ma Berlinben látható. A ~ ok neve tovább él az óriási méretekkel kapcsolatos szavakban, mint pl. gigászi, gigantikus, gigantománia, valamint az őskori gigantoszaurusz megnevezésében. 
I A3
)
I A3
