ajz
ajz – ‘feszít, megfeszít’; ‘felszít, felkorbácsol’.
Az elavult aj (‘nyílás, hézag’) igeképzős formája, eredetéről lásd ajak. A mai jelentésekhez az íj (nyíl) felajzása révén jutunk. Mint Vörösmartynál olvassuk: A vadász ül hosszu méla lesben, / Vár felajzott nyílra gyors vadat… Alig hihető, hogy egy vadász hosszú ideig lövésre feszített íjjal várakozik. S a vers is nyilat mond! A felajzás azt jelentette, hogy a nyíl végén lévő kis hasítékot, az ajt a húrra illesztették, a húrt viszont csak a lövés pillanatában feszítették ki. Az eredeti jelentés később elhomályosult, s akkor már az igét egy mozzanattal későbbre értették. Innen az ~ mai konkrét (íjat, hangszeren húrt felajz) és átvitt jelentései: felajzza a kedélyeket, a kíváncsiságot, hangulatot (‘feszültséget kelt’) és az ajzószer (‘sportban tiltott vegyi készítmény, amely túlfeszített teljesítményre teszi képessé a szervezetet’). – „Buda halála” című eposzában Arany az ~ igét (az aj szó ‘nyílás’ jelentése nyomán) ‘nyit’ értelemben használta: Háborodék lassan jó Buda ezekre, / Ajzotta nem egyszer száját feleletre.
