ember
ember – ‘fejlett értelemmel és nyelvvel bíró főemlős’; ‘valaki, akárki ‹általános alanyként›’: az ember sose tudhatja; ‘férfi’. Származékai: emberi, emberség, emberséges, emberiség, emberies, embertelen, embertelenség, emberke, megembereli (magát).
Ősi összetétel finnugor elemekből: em- eleme ‘nőstény’ (lásd emse), míg -ber utótagja azonos a férj, férfi szavak első elemével, amelynek ősi kezdő p-je az előtte álló hangtól zöngésült. Más finnugor nyelvekben is található ‘nő-férfi’ értelmű összetétel ‘ember’ jelentéssel; az ún. egybefoglaló összetételek másik példája nyelvünkben az arc.
