paszta
paszta – ’tisztító, fényesítő kenőcs’: fogpaszta, cipőpaszta; ‘‹régen› tésztaanyag’. – pasztózus: ‘vastagon felrakott színekkel készült ‹festmény›’; ‘puffadt, tésztás, rugalmatlan ‹bőr, hús, alkat›’.
Nemzetközi szó a késői latin pasta (‘kenyértészta, pép, massza’) nyomán; forrása a görög paszté (‘pép, tészta’), a passzó (‘szór, hint’) befejezett melléknévi igenevének nőnemű alakja.
