profán
profán – ‘világi, nem vallási’: egyházi és profán zene; ‘közönséges’; ‘a vallási értékeket romboló, kegyeletsértő’. – profanál, profanizál: ‘megszentségtelenít’; ‘‹szent dolgot, nemes eszmét› méltatlan célra használ’. – profanáció: ‘kegyeletsértés, szent ügy megcsúfolása, lejáratása’.
Nemzetközi szócsalád a latin profanus (‘fel nem szentelt, ‹istentiszteletbe, kultuszba› be nem avatott’) és profanare (‘meggyaláz’) szavak nyomán, a pro- (‘előtt’) és fanum (‘szentély’) elemekből; utóbbi a fas (‘isteni törvény’) származéka. A ~ tehát ‘a szentélyen kívül álló’, a hely szentségében nem részesülő. A ~ a német profan átvétele. Lásd még fanatikus.
