szerte
szerte – ‘sokfelé, sok irányban, széjjel ‹igekötőnként is›’: szerte az országban, szertenéz; ‘‹összetételek utótagjaként› a jelölt területen mindenütt’: világszerte, városszerte.
A szer főnévből származik, annak ‘sor, házsor, falurész, terület’ jelentése alapján, locativusi -t és lativusi -é raggal, ‘a területen el, széjjel’ jelentésben. A szerté alak véghangzója megrövidült, a lativusi mellett megjelent a locativusi jelentés: ‘a területen sok helyen’.
