Claude Frollo
Claude Frollo [klód frolló] – a neves templom főesperese Hugo A párizsi Notre Dame c. regényében. Nagy műveltségű, tudós ember volt, még alkímiával is foglalkozott, és ezért sokan boszorkánymesternek tartották. A komor, kételyeivel küszködő ember alapjában gyűlölte a nőket, a szép utcai énekesnő, Esmeralda azonban emésztő szenvedélyt támasztott benne. Először nevelt fiával, a templom torz toronyőrével, Quasimodóval akarta elraboltatni, majd megtudván, hogy Esmeralda Phoebust, a daliás íjászkapitányt szereti, megleste légyottjukat, lesből leszúrta a katonát, s a gyilkosság gyanúját a lányra terelte. A szerencsétlent halálra ítélték; a cellában ~ megvallotta neki szerelmét, és megígérte, hogy megmenti őt, de a lány iszonyodva utasította el. A kivégzés elől Quasimodo a templom védelmébe menekítette, és ott elrejtette a lányt. Ekkor a pap egyik tanítványa útján fellázította a párizsi zsiványokat, hogy ostromolják meg a templomot, és „szabadítsák ki” a köreikből való Esmeraldát. Quasimodo meghiúsította a kísérletet, a bosszút lihegő papnak mégis sikerült szerelmes gyűlölete tárgyát bitóra juttatnia. Amikor nevelt fia ezt megtudta, levetette a papot a templom ormáról. – Romantikusan szélsőséges jellemet faragott a még fiatal író a XV. századi történet központi alakjából. Nem velejéig gonosz ~; ő nevelte fel mihaszna öccsét, s vele együtt a nyomorék kitett gyermeket, aki kutyahűséggel ragaszkodott hozzá. Érzelmeit mindenestől lekötötték tudományos ambíciói; pap lévén előbb gyötrődve küzd feltámadó érzéki szenvedélye ellen, majd megadja magát, de meg is gyűlöli azt, aki öntudatlanul erre késztette. Ezután mindent odavet az eszelősen vágyott lányért, imádott templomát sem habozik leromboltatni, és amikor így sem ér célt, már csak a még mindig ellene szegülő lány halálában látja a célját.
