Cosimo Piovesco di Rondo
Cosimo Piovesco di Rondo [koszimó pjoveszkó] – ifjú ombrosai nemes, Calvino A famászó báró c. regényének címszereplője. Tizenkét éves korában, megsértődve az apai leckéztetéstől, duzzogva felmászott kertjük nagy tölgyfájára, s fenyegetését, hogy onnan többé le se jön, valóban beváltotta. Teljesen berendezkedett a fákon való életmódra, ott élt, aludt, vadászott, tanult, onnan küzdött meg zsiványokkal, oltott el erdőtüzet, s ott szerezte meg enciklopédikus műveltségét. A tizennyolcadik század végén a környék még összefüggő erdőség volt, ~ messze vidékekre eljutott ágrál ágra ugrálva; még a partra szálló tengeri kalózok ellen is sikerrel vette fel a harcot. Idővel megismerkedett a szerelemmel: a szomszéd birtok ifjú úrnője, Viola, akivel még gyermekként barátkozott meg, érett nőként tért vissza, és sokszor mászott az ágak közé ~ szenvedélyes öleléséért. A különc báró egy hosszú életet töltött a fákon, látta az arra vonuló Napóleont, aki megcsodálta őt mint egy modern Diogenészt, s látta még az orosz hadjáratból megverten hazavánszorgó csapatokat is. Mikor halálát érezte közeledni, egy arra tévedt léggömb horgonyába kapaszkodva repült el a tenger fölé, hogy még testét se kelljen a földnek adnia. Történetét öccse, Biagio meséli el. – ~ a felvilágosodás szellemét szívta magába, ő a természethez visszatérő ember, a bölcs aszkéta, aki emberi létét a lényegére redukálta. A parabola magasabb szintjén az értelmiségi ő, aki függetlenségre törekszik, és távolságot akar teremteni a való élettől, a nyers tényektől.
