Esmeralda
Esmeralda1 – utcai énekes és táncos cigánylány Hugo A párizsi Notre Dame c. regényében. A gyönyörű vadóc heves vágyat ébresztett a templom főesperesében, Claude Frollóban, ám ~ a daliás íjászkapitányba, Phoebusba szeretett bele, aki megmentette, amikor a pap nevelt fia, a szörnyeteg Quasimodo el akarta rabolni, egyébként éppen a pap megbízásából. A pellengérre került nyomorék kínzó szomján mégis megkönyörült a lány, s ezzel őt is szerelmessé tette. A szerelmes lány találkát adott a kapitánynak, de Frollo kileste együttlétüket, és rejtekéből leszúrta az ifjút, így a gyilkosság gyanúja ~ra terelődött. Halálra ítélték; a pap a börtönben meglátogatta, megvallotta szenvedélyes szerelmét, és megígérte, hogy megszabadítja, de a lány ezen az áron sem volt hajlandó odaadni magát neki. A kivégzés elől Quasimodó megmentette, és elrejtette a templomban, amely menedéket jelentett. Itt tudta meg ~, hogy egy remetenőnek, korábbi kurtizánnak, Paquette-nek a leánya, akitől csecsemőkorában cigányok raboltak el. Végül a bosszúszomjas pap mégis vesztőhelyre juttatta ~t. – Az egyszerű, őszinte érzelmek és a varázsos nőiesség gyermeke ~, aki ennek ellenére, vagy éppen ezért a végzetet jelenti a közelébe kerülő férfiak számára, az üresfejű szépfiúnak éppúgy, mint a fausti alkatú, lelkileg megnyomorodott zseniális tudósnak és mint az állati és emberi határán álló testi nyomoréknak.
