Liliom
Liliom – valódi nevén Závoczki Endre, Molnár Ferenc Liliom c. színművének címszereplője. A jó svádájú, csinos jasszlegény a század eleji városligetben Muskátné körhintáján volt közönségcsalogató. Megtetszett neki Juli, a kis cselédlány, és összeveszett miatta Muskátnéval, aki nem csak munkaadója volt. Ily módon elvesztette munkáját, de Juli is, mivel ~ miatt nem ment haza kimenője végén. Mégis összeköltöztek a semmire, a ligeti fényképész bódéjában kaptak egy kis szobát a zsémbes, de jószívű Hollundernétől. Liliomnak nem volt munkája, de nem is nagyon keresett; ha a nincstelenség az idegeire ment, Julin verte le a mérgét. Pedig a lány már gyereket várt; ~ egy Ficsor nevű cimborájával késes útonállást kísérelt meg, hogy a rablott pénzen Amerikába vihesse kis családját. A kiszemelt áldozatban emberükre akadtak; a közelgő rendőröket látva ~ a konyhakést saját mellébe döfte. A mennyei rendőrségtől jó magaviseletéért tizenhat év után engedélyt kapott, hogy egy napra meglátogassa szeretteit. Koldusnak adta ki magát, s kapott egy levest Julitól, de jó szót nem; lánya, Lujza csak annyit tudott apjáról, hogy szép és jó ember volt, és Amerikában halt meg. Anyja példájára a lány is erélyesen ajtót mutatott a jövevénynek; ~ , aki simogatni akart, elkeseredésében a lány kezére ütött, s távozott. Lujza a csattanós ütést mégis simogatásnak érezte; ebből Juli is megsejtette, ki lehetett a látogató. – Nem épp hősies hős ~ , léha, naplopó vagány, cselédlányok szédítője, mutatványosnék babája, durva és nagyszájú hencegő. A szerelem, vagy az a valami, ami a büszke és odaadó Julihoz köti, nem varázsolja új emberré, épp csak lelkifurdalást okoz és torz megoldásként a gyermetegen ügyetlen rablási kísérletet sugallja neki. A túlvilági megtisztulás sem elég, hogy visszatartsa szokott reakciójától, az ütlegtől, de a jó szándéknak, ami már kicsírázott benne, megvan a jutalma: ütése simogatásnak érzik. A népszínmű több, mint fél évszázada tartó egyeduralma idején merész tette volt az írónak városi szegényt választani darabja hőséül, s hozzá minden idealizálás nélküli semmirekellőt, hogy benne és környezetében mutassa fel az élet költészetét s az emberi szívben csírázó jó legyőzhetetlenségét.
