Tengelyi Jónás
Tengelyi Jónás – a képzeletbeli Tiszarét köztisztviselője, Eötvös József A falu jegyzője c. regényének központi alakja. Becsületes, megvesztegethetetlen ember volt, a falu népének jóakarója és jogainak szószólója, épp ezért szálka Réty uraság meg a megyei potentátok szemében, akik egyébként épp a tisztújítás lázában égtek. Réty Sámuel alispán reménykedett újraválasztásában, a felesége pedig ennek érdekében szeretett volna megszerezni bizonyos kompromittáló iratokat, amelyek a jegyzőnél voltak letétben. ~ figyelmeztetést kapott a készülő akcióról Violától, az önhibáján kívül zsivánnyá lett jobbágytól, akinek feleségét és két gyermekét ő a lánya kérésére házába fogadta. Viola élete kockáztatásával is igyekezett meggátolni a betörést, de csak arra volt módja, hogy a felbérelt betörőtől elragadja a zsákmányt. Így elveszett ~ nemesi oklevele is, amely eddig úgy-ahogy védte őt és családját a korrupt megyei urak önkénye ellen. Ellenségei ezután gyilkosság gyanújába keverték és a vármegye börtönébe zárták. Mentő tanúja csak a valódi tettes, Viola lehetett, aki egyébként az ő érdekében keveredett ebbe a második gyilkosságba. Viola önként feladta magát, hogy jótevőjét tisztázza, és ezért életével fizetett. Az iratok végül előkerültek, és a kipattant botrányba a megye néhány főtisztviselője belebukott, ~ azonban lelkileg belerokkant a méltatlan meghurcoltatásba. Ezután inkább csak gyümölcsfáival foglalatoskodott, és lánya, Vilma boldogságában igyekezett vigaszt találni. – ~ azt a művelt és idealista lelkületű kisnemesi értelmiséget képviseli, amely a múlt század kezdete óta, és főként a reformkorban következetesen, önérdekeire nem tekintve küzdött az igazságért, a jogrendért, a fennálló züllött viszonyok ellen. Mindez főként ~ egész életének bátor helytállására érvényes; maguknak a regényben előadott eseményeknek ő nem annyira küzdő részese, inkább csak áldozata. Péterfy Jenő szigorú ítélete szerint ~ „dróton mozog, az író nemes érzelmeinek, demokratikus irányának fogasa. Ezért megy annyi kínon keresztül. Mintegy hivatalból issza meg azt a keserű poharat, melytől az író nemzetét meg akarta kímélni.” Sorsával Eötvös felrázni és lázítani szándékozott olvasóit az ellen, amit a magyar közélet rákfenéjének tartott: a velejéig romlott, idejétmúlt nemesi vármegye hatalma ellen.
