Johanna
Johanna – (Joan la Pucelle), tkp. Jeanne d'Arc, francia parasztlányból lett népfelkelő hadvezér, később Szent Johanna, Franciaország nemzeti szentje, az „orléans-i szűz” (1412–1431). Mennyei látomások buzdítására a tizenhat éves lány sereget gyűjtött, és felszabadította az angoloktól ostromolt Orléans-t, az angolokat több más csatában is legyőzte, és a dauphint Reimsben VII. Károly néven királlyá koronáztatta. Árulás folytán a burgundi herceg fogságába került, aki kiszolgáltatta őt angol szövetségeseinek; angol követelésre egy francia inkvizíciós bíróság Rouenban boszorkánynak nyilvánította őt, és a város főterén máglyán elégették. ~ fellépése nem csak csodával határos kuriózum, hanem valódi történelmi tett volt: felrázta a nyomasztó angol hadi fölénytől bénult francia nemzetet, és nagy lendületet adott a harcnak, amely végül a betolakodók teljes kiszorításához vezetett. ~ alakja Shakespeare VI. Henrik című krónikás színművének I. részében lép be a „nagy” irodalomba. Itt Dunois vezeti a dauphin elé, aki cselből szerepet cserélt egy udvaroncával, de a trónterembe lépő lány azonnal felismeri a valódi királyfit, így téve bizonyságot a tetteit vezérlő felsőbb erőkről. (Ezt a Holinshed és Grafton krónikáiban feljegyzett mozzanatot a téma későbbi színpadra állítói is többnyire felhasználták.) Károly próbaképpen párbajra hívja, de a szűz felülkerekedik. A király hol szentet lát ~ban, hol amazont, és ígéretet tesz, hogy feleségül veszi, ha győzelemre segíti őt. A szűz puszta rábeszélő képességével ráveszi Burgund1 herceget, hogy az angoloktól pártoljon vissza a franciák ügyéhez, ám hadi szerencséje így is lehanyatlik, York3 párharcban legyőzi és elfogja, és parancsára máglyára vetik. – Nemzeti elfogultságából érthető módon Shakespeare nem láthat és láttathat Isten küldötte szentet abban, aki az „igaz angol ügy” ellenében győzelemre segítette a franciákat. Az ő beállításában ~ valóban boszorkány, aki démonok és ártó szellemek segítségével űzi praktikáit. Bár fellépésében van sugallatos erő, végül még jellemtelennek is mutatkozik: a kivégzés előtt megtagadja egyszerű paraszt apját, mert magát előkelő származásúnak hazudja, és hogy a máglyahaláltól megmeneküljön, azt állítja, hogy teherbe esett a dauphintől.
