csalódik
csalódik – (meg)csalatkozik [vál] | becsapódik, kiábrándul [köz] <~ valakiben> kiszeret (belőle) | koppan, befürdik [szleng] D egy világ omlik össze benne; <~ valakiben> (rájön, hogy) kígyót melengetett a keblén [köz] |nem úgy kel fel, ahogy lefeküdt; csalatkozik, mint a vénlány; hoppon marad [táj] | pofára esik; orcára huppan; bilibe lóg a keze; azt hitte, hogy, pedig dehogy [szleng]
