AZ EKÉK ALAPVETŐ FORMÁI
AZ EKÉK ALAPVETŐ FORMÁI
I. Karcolóekék. Szimmetrikus felépítésűek. Az ekevas (szántórész) hegyesszögben hatol be a földbe, és abba egyenlő szárú háromszöget karcol. A párhuzamos barázdák között meg nem mozdított föld marad. Az eke vázának formája szerint két alaptípusát használják:
1. Kampóseke. Súlypontja magasan helyezkedik el, ezért a barázdából könnyen kiugrik, ha valamilyen akadályba ütközik. Köves, erdei, gazos talajon szántanak vele. Sekély művelést végez, kis vonóerőt kíván. Fából vagy vasból készült szántórésze hosszú és keskeny, dárda vagy kanál formájú. Hosszú gerendelye mellé, mely egyes és kettes lehet, közvetlenül fogják be a jószágot. Ide soroljuk Észak- és Északkelet-Európa oroszul szohának, koszuljának nevezett szerszámát, melynek két rúdja helyettesíti a gerendelyt és e közé egy lovat fognak. Hozzánk legközelebb Szlovákiából ismerünk kampósekéket, de változatai Európa, Dél- és Délkelet-Ázsia különböző részein is előfordulnak.
2. Kampós talpaseke. A szántórészt tartó, illetve merevítő talpa a földön csúszik, de a szántórész a talajjal hegyesszöget zár be. Súlypontja alacsony, de húzópontja magas. A hosszabb gerendely mellé közvetlenül fogják a szarvasmarhát, egyes esetekben pótrudat alkalmaznak. Sok példányon a talpat megvastagítják, és ez bizonyos mértékig a kormány feladatát látja el. Szarva egyes, csoroszlyája, talyigája nincs. Mivel a talajhoz nyomva nagyobb mélységet is el lehet vele érni, a rendszeresen megművelt földek szántására is alkalmas.
II. Túróekék. Az egész eszköz és részei szimmetrikusak. Az ekevas a földet kétfelé tolja, a barázdák között felszántatlan csík marad. A talp és az ekevas vízszintesen helyezkedik el. Kormánya általában nincs, de sok változatán kiálló fül segíti a föld széttúrását; ezek némely esetben kétoldali kormánydeszkává fejlődhetnek. Szarva többnyire egyes, csoroszlyát csak a fejlettebb példányokon találunk. Talyigát csak elvétve fognak elébe. A fordító(ágy)ekével sok helyen együtt használták, úgyhogy ez erősen hatott fejlődésére. Két szarvat, csoroszlyát, talyigát kapott, de lényegében szimmetrikus jellegét megőrizte.
III. Fordító(ágy)ekék. Az eke aszimmetrikus, a földet jobbra fordítja és nem hagy a barázdák közt felszántatlan csíkot: sokkal mélyebb szántásra képes, mint a többi eke. Két nagy csoportra oszlanak:
1. Váltóeke. A váza szimmetrikus ugyan, de csoroszlyáját és kormányát mindkét 325oldalra át lehet váltani, így jobbra vagy balra fordítja a földszeletet. Ez hegyoldalban végzett szántás esetén nagy előnyt jelent, mert az eke ugyanazon a nyomon jöhet vissza. Egyes szarva felül többnyire kétfelé válik, hogy az egyensúlyt jobban meg lehessen tartani. Súly- és vonópontja egyaránt mélyen helyezkedik el; többnyire talyigával használják. Átmeneti forma a túró- és az ágyeke között, de munkájának minősége az utóbbiét nem éri el.
72. ábra. Kerülőekék: a) szarvtalpas eke, Nagycsalomja (Hont vm.); b) nyugat-magyarországi eke, Őriszentpéter (Vas vm.); c) keskeny szarvtalpú eke, Zboró (Sáros vm.)
2. Kerülőeke. Egészében aszimmetrikus, szántóvasának jobb oldalára szárnya nyúlik ki és ezen az oldalon helyezkedik el a kormánya is. A gerendelybe erősített csoroszlya függőlegesen levágja a földszeletet, az ekevas vízszintesen elválasztja a talajtól s a kormány segítségével jobbra fordítja. Ez csak egy irányba történhet, ezért vagy üresen megy vissza, vagy a föld másik oldalán új barázdát kezd. Legtöbb esetben 326talyigával használják. A mélység és szélesség szabályozására egyaránt van lehetőség. A forma a Volgától az Atlanti-óceánig Európa középső részét foglalja el, így ebbe a Kárpát-medence is beleesik.
73. ábra. Falueke, Körösfő (Kolozs vm.)
A felsorolt alapformákon belül számtalan átmenet ismeretes, melyek a helyi körülményeket, hagyományokat tükrözik. Magyar vonatkozásban az első csoportnak csak halvány nyomai fedezhetők fel; a túróekékről már valamivel többet tudunk, de elsősorban a fordító(ágy)ekéket ismerjük, azok közül is elsősorban a kerülőekéket, míg a váltóekékről a magyar nyelvterület pereméről vannak adataink.
