A FAZEKAS HÁZA TÁJA, MŰHELYE
A FAZEKAS HÁZA TÁJA, MŰHELYE
A fazekasnak egész háza, háza tája, udvara munkahelyéül is szolgál. Kezdetleges körülmények között nincs külön műhelye, abban a helyiségben alszik, ahol dolgozik, ahol „mível”. De ha van műhely, ágy is van benne, ott alszik a fazekassegéd vagy maga a mester.
A házat messziről meg lehet ismerni: az eresz alatt hosszú deszkán száradnak az edények. Csákváron a deszka a ház falán áthúzódó kerek gerendákon nyugszik, s benn a műhelyben a gerendák szintén edényszárításra szolgálnak.
A munka nagy része az udvaron történik: kint folyik az agyag-előkészítés, agyagszűrés, agyagszikkasztás, kint szárítják az edényt, nyáron kint az udvaron öntik és a szabadban írják – amint ezt Hódmezővásárhelyről Plóhn József számos fényképen megörökítette az 1910-es években, és ahogy Kiss Lajos leírta. Az udvaron hasogatják az égetéshez szükséges fát. Gyakran kint a szabadban van az égetőkemence, szabad ég alatt vagy tető alatt. A ház széles ereszalját is kihasználják a kész edény raktározására.
Bizonyos munkák mindig bent történnek. A műhelyben van a korong, néha kettő, három, világos helyen, közel az ablakhoz. Lehet beverve a ház földjébe (cölöpös korong – Vásárhelyen), vagy mozdítható rámás korong. Csákváron és Tatán mélyített gödörben forog a korong. A gyúrópad is állhat földbe vert lábakon, vagy lehet mozdítható. Bent a műhelyben folyik az agyagtaposás és a gyúrás, tehát az agyagelőkészítés második szakasza.
A műhely egyik sarkában áll a mázőrlő kő, ez is lehet beépített (pl. Vásárhelyen, Csákváron) vagy mozdítható (Veleméri-völgy, Ják). A másik sarokban a búbos kemence néhol az edényszárítás céljaira van építve, egy kis körbefutó polccal derekán. A műhely falain az edényszárító polcok számára lázsafa, illetve fog van erősítve, és a mennyezet alatt is polcok vannak a száradó edénynek. Például Szegeden, Palotás Jánosnál három sorban egymás alatt. De még a padlás felé is lehet egy lyuk, amelyen át feladogatják a félkész edényt, és a padlás terét is edényszárításra használhatják.
Az Alföldön szokták az agyagot a műhely alatti pincében tárolni, bedeszkázzák, lepadolják. Ezen a pallón szelik az agyagot. Egészen egyedülálló egy döri fazekasmester 1847-es tervrajza építendő házáról és műhelyéről. Az 1847-es kalendárium, melyben más feljegyzések is vannak, Szabó Alajos (1879–1960), Dörben született fazekasnál maradt meg. Az ő nagyapja tervezhette fiatal korában, 1847-ben az építendő többszobás házat, kétféle változatban.
A bemutatott tervrajzban (109. ábra) a legnagyobb, hátulsó, háromablakos szoba a műhely, az udvarra nyílik. A két korong a bejárati ajtó mellett a szemes kályhával szembeni sarokban, az ablakok között áll. Négy ágy van a helyiségben. A fazekaslegények alhattak a műhelyben. Az egyik ágy előtt sarokpad, asztal. Két ágy között van egy négyzettel jelölt tárgy, talán a mázőrlő. A műhely mellett lévő helyiség hátulsó részén van a kemence, két oldalán padka. A tervező unokájánál, Szabó Alajosnál külön helyiség volt a mázőrlésre, onnan nyílott a kemence helyisége – de ez talán már az újabb, egészségügyi rendeletek következménye. A tervrajz az ajtókat fekve ábrázolja egy-egy nagy kulccsal, az ablakokat szintúgy. A helyiségek széle-hossza 16 láb.
109. ábra. Tervrajz a döri (Sopron m.) fazekas házáról, 1847
556A kisebb-nagyobb szerszámokat Kiss Lajos aszerint osztályozta, hogy maga a fazekas készíti el, vagy mással készítteti, esetleg készen vásárolja (110–112. ábra). E kisebb szerszámok helye általában a korong körül van. A korongozásnál használják a háromszögletű fakést, középütt lyukkal a hüvelykujj számára, a használattól gyakran egészen más alakúra elkopott. A fakés a fazekasmunka egyik legfontosabb eszköze, jelképe, a céhjelvényeken is gyakran feltűnik (Nagybákay 1978). Ugyancsak céhjelvény a fából készült rovátkoló, mely a tűzálló fazekak vízszintes barázdáinak készítésére szolgál, ezt látjuk például a komáromi mázas fazekasok céhének 1840-es edényén. Fontos céhjelvény a korongolásra előkészített agyagrög, gömbnek ábrázolják (pl. a nagyváradi fazekascéh ládáján és a fenti komáromi edényen.) Csípőbőrt nem mindenütt használnak az edények formázásánál. A sík vagy drót arra való, hogy a 558felhúzott edényt levágják a korongról – ez a szerszám a középkori korongnál nem fordult elő. Az edény aljának esztergályozása is újabb vívmány. A korong mellett áll a focsos edény, több rekesze van; még évszámos is akad, 1850-es Tatáról. Ugyancsak a fazekas keze ügyében van a mérték, az a léc, amelynek bevágásai jelzik, mekkora legyen a tál, tányér vagy más edény, mivel a méretek egységéhez szigorúan tartották magukat. A korong közelében áll egy inasnak nevezett állvány, amelyre a rövidebb 559deszka egyik végét fektetik, s amely a szakmányban korongolt edények mennyiségének ellenőrzésére is szolgál.
557110. ábra. Tálasszerszámok (Hódmezővásárhely, Csongrád m.), melyeket a tálas maga készít: 1. pintus; 2. csöcsöző; 3. lyuggató; 4. pörsöly lyukvágó; 5. fircz; 6. csípőbőr; 7. fülnyomó; 8–9. íróka; 10–11. esztergálóvas; 12. mérték; 13. sík; 14. furkó; 15. kallantyú; 16. fülestálmérték; 17. elsőtálmérték; 18. lapoczka; 19. czirkalom; 20. födőgombszedő; 21. kantagamó; 22. agyagvágó; 23. poroló; 24–25. íróka; 26. lapoczka, nyelén tálméretek; 27. festékmerő kanál; 28. focsostál; 29. szénvonó; 30. szántófa
111. ábra. Tálasszerszámok (Hódmezővásárhely, Csongrád m.), melyeket a tálas mással készíttet: 1. inas; 2. deszkarakó szigony; 3. dupóvas; 4–5. agyagvágó; 6. mustravas; 7. öntőkanál; 8. edényszedő vaskó; 9. agyagszelő; 10–12. fakés
112. ábra. Tálasszerszámok (Hódmezővásárhely, Csongrád m.), melyeket a tálas készen vesz: 1. rézszita; 2. kővágó csákány; 3. padvakaró; 4. famozsár; 5. festékesdézsa; 6. öntőszék
A díszítés fő eszköze az írószaru (az ország keleti részén), illetve a cserépből készült íróka (az Alföldön) vagy gurgulya (a Dunántúlon). A pintust vagy ecsetet régen is használták, de az 1900 utáni tanfolyamok tovább népszerűsítették.
Ugyancsak a század eleji tanfolyamok óta terjedtek el különféle gépek az agyagelőkészítő munka megkönnyítésére, és ezeket egyre modernebb felszerelés váltotta fel. A különféle fatüzeléses égetőkemencéket csak a 20. század második fele óta váltja fel a villanykemence, de némely fazekas tartja magát a régi típusú égetéshez.
