Schmuck Erzsébet (LMP) - a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez - „Hová tűnnek az EU-s pénzek? Hogyan lesz ebből fejlődés?” cí…
Schmuck Erzsébet (LMP) - a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez - „Hová tűnnek az EU-s pénzek? Hogyan lesz ebből fejlődés?” címmel
Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az LMP képviselője, az Országgyűlés jegyzője interpellációt nyújtott be a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez: „Hová tűnnek az EU-s pénzek? Hogyan lesz ebből fejlődés?” címmel. Schmuck Erzsébet képviselő asszonyt illeti a szó, parancsoljon!
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egyre szaporodnak a bizonyítékok, hogy az EU-s támogatások felhasználása nemcsak hogy nem hatékony, hanem káros az ország számára. Öt év kormányzás után ezért önök a felelősek. Az Európai Bizottság vizsgálata nyomán, ami a vizsgált projektek 30 százalékában talált szabálytalanságot, 700 milliárd forintnyi forrást függesztettek fel, és ez csak egyetlenegy operatív program, több másik is vizsgálat alatt áll. Önök is tisztában vannak azzal, hogy ezek mind a Fidesz-kormány alatt kiírt, elbírált és részben megvalósított projektek voltak, sőt sok elbukott projekt az elmúlt másfél évből származik, abból az időszakból, amikor már, miniszter úr, ön is felelős volt a források elosztásáért. A pénzek elosztásáról eddig is derültek ki botrányos dolgok, ahol megkapargattuk, ott biztosan találtunk valamilyen korrupciót. Az Öveges-program 14 milliárdjának mintegy kétharmada ment el látszattevékenységre; az Országos Roma Önkormányzat százmilliókat költött el romák foglalkoztatására szánt pénzből, teljesítmény nélkül; rengeteg az egy cégre kiírt közbeszerzés, ami szintén a közpénzek elpazarlásának egy formája.
A forrásokat eltérítik eredeti céljaiktól azok segítségével, akik aktuálisan a pályázatokat és a közbeszerzéseket kiírják és elbírálják, azaz jelenleg az önök segítségével. Az országot lényegében a saját elitje fosztja meg a felemelkedés lehetőségétől, a fejlesztési források így pusztán a fideszes gazdasági hátország zsebét gazdagítják. Ilyen helyzetben hiába gyorsítják föl a pénzek lehívását, most például egy, a kulturális és természeti kincseinket tönkretevő új törvénnyel, semmi hasznunk abból, már csak azért sem, mert ennek a rendszernek súlyos, hosszú távú következményei vannak, kontraszelekció alakul ki a gazdaságban. Nem a saját lábukon megállni tudó vállalkozások, a jó termékeket és szolgáltatásokat kínálók élnek meg, hanem a mutyizók, a törleszkedők, akik egyébként életképtelenek lennének, és ebbe a mutyikultúrába, újfeudális rendszerbe nő bele most már egy generáció.
Miniszter úr, szeretnénk megtudni, hogyan kívánják biztosítani, hogy az EU-s pénzek ne teljesítmény nélkül, ne a Fidesz holdudvarához kerüljenek, és egy beteg gazdasági struktúrát ápoljanak, hanem valóban Magyarország fejlődését, a közjót szolgálják. Ki vállalja a felelősséget azért, hogy a jelek szerint az EU-s projektek legalább egyharmadában szabálytalanul használtak fel forrásokat? Vagy marad Magyarország továbbra is a következmény nélküli ország, mint volt önök előtt is? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A választ Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter úr fogja megadni. Parancsoljon, miniszter úr!
LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni képviselő asszony interpellációját, bár hozzáteszem, hogy az ön képviselői munkáját elsősorban a fölkészültségéről és a higgadtságáról jegyeztem meg, és ez az interpelláció most némileg ennek ellentmond, de hogy higgadtan tudjunk beszélni, bármikor állok a rendelkezésére magam és munkatársaim is annak érdekében, hogy egy mély betekintése legyen az európai uniós pénzügyeket illetően. Ami pedig az objektivitást és a szakmaiságot illeti, ajánlom, hogy a következő egy évben minden parlamenti képviselőtársam az európai uniós első fejlesztési ciklusunk lezárásaképpen mélyüljön el, illetve gyarapítsa tudását az Európai Unió fejlesztési intézményrendszerét illetően, hiszen láthatóan szükség van erre.
Képviselő asszony tévesen 30 százalékról beszélt, csak nem mindegy, minek a 30 százaléka ez. Örülök, hogy lehetőséget kapok arra, hogy a számokat tisztába tegyem. 2007-13 között, ez idáig Magyarországon 70 ezer pályázati nyertesről beszélhetünk, a 70 ezer pályázati nyertes közül 43 ezer vállalkozás. Abban önnek lehet, hogy igaza van, hogy az összmagyar vállalkozásokhoz képest ez egy szűk szám. 43 ezer vállalkozás nyert, a 43 ezer vállalkozásból az Európai Bizottság vizsgálata jelen pillanatban 53-at érintett. Az 53-ból 19-nél találtak hiányosságot, és valóban, az 53 pályázatból a 19 egy speciális értelmezésben 30 százaléknak is tűnhet, bár ez elég LMP-s értelmezés, hogy fogalmazzunk finoman. Tehát 19 hibás pályázatból megbélyegezni 43 ezer magyar vállalkozást, ezzel azért óvatosan bánnék, tekintettel arra, hogy három kormány kormányzati időszakát is érintik ezek a pályázatok. Tehát itt azért óvatosan bánnék, nem a magyar állam minősítésével, mert azt alappal és alap nélkül rendszeresen ildomos szidni, főleg parlamenti képviselőknek - mégiscsak ők képviselik -, hanem azért is, mert a 43 ezer vállalkozásban van mindenféle fajta.
(14.30)
És hogy mi volt a szabálytalanság? Az Európai Bizottság megvizsgálta a pályázatokat, és a pályázatoknál azt mondta - ezek döntően gép- és szolgáltatásbeszerzési pályázatok voltak -, hogy a beszerzett gépek ára és a pályázat benyújtásakor benyújtott indikatív gépbeszerzési ajánlat között óriási árkülönbség volt, időnként kétszer annyiba került a gép, mint amennyiről az indikatív pályázati anyag szólt, amikor a gépbeszállítótól ajánlatot kért a vállalkozás. Hogy a vállalkozó és a gépbeszerző vagy a vállalkozó mint szolgáltatást vevő és a szolgáltatást nyújtó között mi történt, erre a kérdésre nem tudott válaszolni sem az Európai Bizottság, sem a magyar intézményrendszer.
Nekem van egy vélelmem, képviselő asszony: én nem vádolnám meg ezt a 19 vállalkozást, közöttük magyar nagy- és kisvállalkozásokat korrupcióval, inkább azt mondanám, hogy tőkehiányról volt szó, és el tudom azt képzelni, hogy sok esetben az önerő fedezetét biztosította ez a túlszámlázás a beszerző, illetve a gépet szállító és a szolgáltatást biztosító között.
Magyarországot szerencsére - a szabálytalanságok ellenére - anyagi kár nem éri, tekintettel arra, hogy nem vonják meg tőlünk ezt a keretet. 14 milliárd forintról beszélünk, ami a 19 nyilvánosságra került pályázónál érintett. A 14 milliárd forintot természetesen továbbvisszük, és amennyiben bírságot, korrekciót kell fizetnünk, azt az összeget sem veszítjük el, ezt már az Európai Bizottság jelezte Magyarország, illetve a Magyarországot képviselők felé.
Szeretném megjegyezni önnek, hogy Magyarországon 43 ezer vállalkozás 1600 milliárd forint támogatásban részesült, és az 1600 milliárd forinthoz képest a 14,3 milliárd nem jelentős összeg. Hozzáteszem, én örülnék, ha csak annyi került volna felhasználásra szabálytalanul; arra gondolok, hogy a következő egy évben még jó néhány ellenőrzésnek leszünk kitéve.
Nekem az a véleményem, hogy Magyarországnak, a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek az a kötelessége, hogy a 2014-2020-as időszakra nézve ne megbélyegezze a vállalkozókat, hanem nemzeti audithatóságot állítson fel a jobb ellenőrzés érdekében, hiszen munkatársaink arra hivatkoznak, hogy ők csak a magyar vállalkozások érdekében voltak méltányosak és nagyvonalúak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
