Nagy múltú nemzeti közgyűjteményünk, a Magyar Nemzeti
Múzeum két évkönyvsorozatát tartalmazza kiadványunk. Az 1939-ben indult, és
manapság is megjelenő Folia Archeologica a Magyar Nemzeti Múzeum
Történeti Múzeumának évkönyve. A kiadvány címe nem fedi a benne levő tartalmat,
mert a Folia Archaeologica a múzeum minden gyűjteményét felöleli. 1972-ben a
múzeum évkönyvét kettéosztották: helyesnek látták, ha két kötetre, régészetire
és történetire bontják, és így a tisztább profil révén jobban bekapcsolódhatott
a nemzetközi tudományos életbe. A Folia Archaeologica megmaradt a régészeti
közlemények publikációjául, míg a történeti jellegű, közép- és újkori
közlemények számára létrehozták a Folia Historica-t. Gróf Zichy István a Folia
Archaeologica első számához írott előszavában így írt:
„A kelet nagy legelőterületei
és Közép-Európa erdővidékei közt fekvő magyar föld gyakran játszott közvetítő szerepet
a kelet és nyugat műveltségi áramlatai között; de központi helyzeténél fogva
hazánk területén kereszteződtek Észak- és Dél-Európa kultúrái is. Ebből pedig
az következik, hogy az európai műveltségek kialakulásának főbb kérdései csak a
mi régészeti leleteink tüzetes ismertetésével oldhatók meg. Ez a közismert tény
indított bennünket a FOLIA kiadására, amelynek legfőbb céljául a budapesti és a
vidéki múzeumokban őrzött leletek közlését jelöltük ki. A FOLIA szerkesztőbizottsága
kitűzött céljának biztosítása végett úgy határozott, hogy a közzétett
dolgozatokat általában két részre tagolva adja. Az első résznek csakis a
leletek pontos és tárgyilagos ismertetésével kell foglalkoznia. A második, rövidre
szabott részben jöhet az ismertetett anyag régészeti vagy őstörténeti
megvilágítása. Az általánosabb érdekű dolgozatokat teljes szövegű fordításban
közöljük egyik európai világnyelven. … Vidéki közgyűjteményeink és tudományos
intézeteink bekapcsolódásával pedig elértük azt, hogy a FOLIA lapjain a magyar
kutatók összessége ismerteti időről-időre leleteinket.”
A Folia Historica kifejezetten a történeti kutatások fóruma, a régmúlt korok mellett az újkor történelmének, történeti emlékeinek vizsgálata, bemutatása is nagy súlyt kap lapjain. A Szerkesztőbizottság az induló kötetben így határozta meg az évkönyv feladatát: „Milyen célokat tűz új kiadványunk maga elé? Hálás dolog volna egyszerűen ide írni Vörösmarty mély gondolatát, amelyet a történeti állandó kiállítás bejáratánál olvashatunk: „A múltat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek.” … A múltat csak akkor tisztelhetjük, ha nyíltan és őszintén feltárjuk. A magyar történettudomány ezt becsülettel meg is teszi. A Magyar Nemzeti Múzeum látogatóinak tekintélyes része fiatal, iskolás, ezért különös jelentősége van annak, amit kiállításainkon lát. Remélhetőleg nem hat szerénytelenségnek, ha azt mondjuk, kiállításaink – s köztük történeti állandó kiállításunk – a korszerű tudomány álláspontja szerint tárják fel nemzeti múltunk történetét. A kiállítások azonban csak jelezhetik a társadalmi fejlődés menetét és csak fő vonásaiban tartalmazhatják a történettudomány által feltárt törvényszerűségeket. Ez külön nehezíti a muzeológus helyzetét, aki jelzésekkel kénytelen közölni azt a sok tudnivalót, amelyet a közönségnek szán. S mivel jó, tudományos, meggyőző kiállítást csak a történeti fejlődés minden részletének ismeretében lehet rendezni, történész-muzeológusainknak a történelem, a társadalmi mozgások vizsgálásával állandóan foglalkozniuk kell. Az így leszűrt tapasztalatok, absztrahálások orgánumává kívánjuk tenni e folyóiratot.”