Kincstári jószágok eladása.
Kincstári jószágok eladása.
Másik nevezetes ténye József császárnak a délmagyarországi kincstári jószágok eladása. Ezt még Mária Terézia határozta el, II. József, Albert herczeg, Esterházy kanczellár és Niczky Kristóf ajánlatára. A kanczellárhoz intézett 1779 ápr. 20-án kelt erre vonatkozó leiratában meghagyta a királynő, hogy az ő nevében határozottan és nyilvánosan ki kell hirdetni: „miszerint a török hódoltság előtti régi igényekről vagy a jószágoknak a hajdani tulajdonosok által leendő revindikácziójáról szó sem lehet; ilyesmit ő semmiféle tekintetből meg nem engedhet, sem meg nem hallgathat”. A helytartó-tanács aug. 6-án az összes magyarországi törvényhatóságokkal közlendő azt az utasítást kapta: „hogy – habár nem egykönnyen fognak olyanok találkozni, kik ilyetén ősi jogokat felmutatni és törvényesen beigazolni képesek lennének – a vevők és kir. kincstárunk biztosítására mindazonáltal már most előre megparancsoljuk, hogy az említett czímen sehol, semmiféle tekintetből perek el ne fogadtassanak és fotyamatba ne vétessenek. Továbbá, nehogy azok, kik itt jószágvételre szánják el magukat, a régi igényekkel föllépők támadásainak, avagy pedig a pénzzel szerzett birtokból való kidobatás veszélyének kitéve legyenek, s nehogy a bizonytalanság miatt földjeik javításától és a gazdasági beruházásoktól visszariasztassanak, még az is közhírré tétessék egész Magyarországon, Dalmácziában, Horvát- és Szlavonországok összes vidékein, miszerint királyi kincstárunknak, a viselt háborúk rengeteg kiadásaihoz képest, valamint a Temesi Districtus javítására, benépesítésére, csatornázására, az utak helyreigazítására, a tavak és mocsarak kiszárítására, a vadonok kiirtására és más effélékre fordított készkiadások alapján követelései vannak. „Miért is sem most, sem bármikor jövőre, semmiféle, ürügy alatt nem lehet helye a Temesi Districtusban levő jószágok visszaszerzésére czélzó akármiféle igényeknek, lépjenek bár fel akár testületek, akár egyesek részéről; nem lehet helye még akkor sem, ha be tudnák bizonyítani, hogy őseik a török foglalások előtt valósággal birtokában voltak, ama jószágoknak.”
A megyék népes gyűléseken leghevesebben támadták meg ezt a rendeletet s a törvények és tulajdonjog védelmére erélyes óvásokat küldtek a helytartótanácshoz. Mindez azonban mitsem használt. József az anyjától megállapított elvek mellett foglalt állást s a kormányszékekhez és hatóságokhoz intézett, hírlapilag is nyilvánosságra hozott rendeletével 1781-ik évi aug. 1-ére tűzte ki a dédmagyarországi kincstári javak első csoportjának elárverezését. A rendelet úgy szólt, hogy a 30.000 frt becsértéket meg nem haladó uradalmak Temesvárott a még mindig működő 367kir. udv. bekeblező bizottságnál, a nagyobb értékűek pedig Bécsben a cs. kir. udv. kamaránál adatnak el a legtöbbet ígérőknek, „salva tamen altissima ratificatione caesareo regia”. Aug. 1-től kezdve minden hétnek első három napján tartatik meg az árverés. „Meg vagyok győződve, – mondja a császár az árverést elrendelő intézkedésében –, hogy a kincstári birtokok eladása nagy hasznára lesz ama határszéli Distriktusnak (Gränitz District), de az eráriumnak sem válik majd kárára. A vevők eladhatják, gyermekeik között feloszthatják, végrendeletileg hagyományozhatják birtokaikat, csak holt kézre nem szabad azokat hagyományozniok. Szabadságukban áll az is, hogy uradalmaikon tetszésük szerint akármilyen vallású vagy nemzetiségű népeket telepítsenek, gyárakat, méneseket létesíthessenek.”
Az eladási ügy lebonyolítására vegyes udv. bizottságot nevezett ki a császár. Elnöke volt Esterházy kanczellár, tagjai Kollowrath udv. kam. elnök, Pálffy alkanczellár, Khevenhüller udv. kam. számvevőségi elnök, Batthyány udv. kam. alelnök, Zichy, mint előadó, Bolza, Braun és Nagy udv. tanácsosok, Bruszvik és Redl udv. titkárok. E bizottságnak a császárhoz intézett javaslatában olvassuk: „Nem arról van szó, hogy a Bánátban átörökölt birtoktestek adassanak el, hanem igen is oly jószágok, melyeket az uralkodóház fegyverrel hódított el a török uralom alól s melyeket már régtől fogva bír valóságos tulajdonul, kamarai és fegyverjog alapján. Ha idegenek is vásárolnának a Bánátban birtokokat, meg kell a kormányszékek útján parancsolni, de sőt arra szüntelen fel is kell ügyelni, hogy a vármegyék mindenkor egész szerénységgel viseltessenek az idegenek iránt.”
A kitűzött időben csakugyan megtartották az első árverést. Bécsben gróf Zichy Ferencz, Temesvárott Niczky vezette az ügyletet. Alattomban titkos udv. ágenseket neveztek ki, hogy a liczitácziónál a jószágok árát fölverjék.
Mellőzve itt a részleteket,*az első árverésnek csak Temes vármegyét érdeklő eredményét közlöm.
Lásd mindezeket Száz év Délmagyarország újabb történetéből cz. munkámban.
A bécsi árverésen megvette Medvest: Hadzsi Pasachia Bécsből 42.000 frton; Schöndorfot: Specht serfőző Pozsonyból 43.000 frton; Füskútot Landerer könyvnyomtató Pozsonyból 42.000 frton. – A temesvári árverésen megvette Girodát: Sándor Mihály Pozsonyból 30.000 frton; Tést: Gusztini András 21.000 frton; Duboki-Nádast: Trejcsik Ádám és Ghesquier 31.000 frton; Hódost: Scolonics József ügyvéd 33.000 frton; Bresztováczot: Jószics Márta asszony 29.000 frton; Kékest: Rajkovics Károly 17.550 frton; Szinérszeget: Keresztúri udv. ágens 33.000 frton; Székást: Szebeni János Aradról 29.000 frton. – A második árverést Temesvárott 1781. évi szept. 15-én, Bécsben decz. 10-én tartották meg a következő eredménynyel: Temesvárott megvette Remetét: Kőszeghy, Mesterházy és Eget 94.000 frton; Murányt: Kulterer József Temesvárról 62.000 frton; Mosniczát: Kyriák István Szegedről 70.000 frton; Zádorlakot: Damjanovics Bazil Zomborból 59.000 frton; Wiesenhajdot: Kövér Tódor Erdélyből 30.000 frton; Gyarmathát: Sándor Mihály Pozsonyból 90.000 frton. – Bécsben megvette Féregyházát: Kóics Jéfta és Jurkovics Eszékről 65.000 frton; Új-Aradot: Eötvenesi Lovász Zsigmond temesi alispán 157.501 frton; Segenthaut: Atzél István és Vörös Ignácz 10.473 frton; Kreutzstättent: Frummer Mihály temesi főszámvevő 13.025 frton. – A harmadik árverést Temesvárott 1782. évi ápr. 10-ére, Bécsben 1782. évi máj. 1-ére tűzték ki. Ez alkalommal a temesvári árverésen megvette Altringent: Balás István temesi alispán 8479 frton; Buchberget: Szabó Ferencz temesi szolgabíró 8278 frton; Charlottenburgot és Neuhofot: Pósfay József temesi exaktor 8372 frton; felerészben Neuhofot és Lichtenvaldot: Pottyondy József 12.169 frton; Engelsbrunnt: Piketty Mihály Aradról 29.000 frton; Foliát: Bieliczky József 45.930 frton; Szent-Györgyöt: Laczkovics István szolgabíró 34.800 frton; Belinczet: Devcsics Miklós és Konrád Mihály 40.000 frton; Neudorfot: Deseő Ádám szolgabíró 30.000 frton; Sustrát: Lovcsánszky György és Márk 25.000 frton; Vizmát: Konszky György, Orczy báró titkára, 23.950 frton. – Árverésen kívül kapták : Meszics gör.-k. kalugyer-zárda Meszics prédiumot 6791 frton; Szentgyörgy gör.-k. kalugyer-zárda Szent-György prédiumot 3986 frton; Bezdin gör.-k. kalugyer-zárda, Munárt és Bezdint 9009 frton; Temesvár városa Mehalafalut 101.482 frton. – Nagyobb-kisebb uradalmakat szereztek még Temes vármegyében: Capdebó János, Márton, Ferencz és Gergely Baráczkházát; Arisi Pál és Károly Topolyát; Osztoics János Nagy- és Kis-Semlakot; Jankovics, másépp Doktorovics Pál és János Lukareczet; Gyürky István Remetét, 368gróf Saurau Mercyfalvát és Zsadányt; Izdenczy államtanácsos Monostort; Vukovics Sebő Berekszót; Névery József és Elek Fibist, Bruckenaut, Blumenthalt, Alliost, Buzásdot, Guttenbrunnt, Zábrányt, Keszinczet és Traunaut; Salhausen Móricz a kisfaludi (Engelsbrunn) fiskális porcziót; Bernyákovics József és Antal bárók Boldurt; a Lukács testvérek Bresztováczot Jószics Márta után, ki azt nem tudta kifizetni; Krivabarát és Vizmát, később Konczitál; Andreovics MihályPetrovoszelót, Wering Pányovát.
II. József nem minden délmagyarországi jószágot adott el árverés útján kegyeltjei, katonák és pénzemberek kézalatt is kaptak tőle birtokokat. Előfordultak gazdacserék is. A kik 1782 ápr. végével nem tudták a vételár felét vagy harmadát lefizetni, elvesztették a birtokot, melyet azután a császár kegyelmi uton vagy másnak konferált vagy továbbra is a kincstár tulajdonában hagyott. Ez az utóbbi eset történt Mehalával, melynek vételárát Temesvár városa nem tudta kifizetni. Olyan prédiumok, melyeknek kincstári kezelése többet jövedelmezett az eladási ár tőkekamatjánál, nem kerültek árverés alá.
Ezzel vége szakadt II. József alatt a délvidéki kincstári birtokok eladásának. II. József 1782 óta minden gondját politikai reformjai, a birodalom belső igazgatásának átalakítására fordította. Gróf Niczky Kristóf 1782 tavaszán bevégezvén feladatát, május hóban elhagyta Temesvárt. A vezetése alatt négy évig működött „felséges királyi bizottság ” egész csendben feloszlott. Tagjai közül némelyek az időközben vásárolt birtokaikra vonultak vissza, mások a gróf Vásonkeői Zichy Ferencz udv. tanácsos vezetésével működni kezdett temesi kamarai adminisztrácziónál kaptak alkalmazást.
