Egy kis commentár a Pest városi körlevélhez.*
Egy kis commentár a Pest városi körlevélhez.*
Az 1843-ik évi »P. Hirlap« 291-ik számából. K. F.
Minél többször, s minél nagyobb figyelemmel olvassa valaki Pest városa körlevelét, annál inkább meg fog arról győződni: hogy Pest városa érdemes tanácsa, s választó polgársága, a kir. városok rendezését nem akarja; vagy, a mi egyre megy, csak úgy akarja, ha azt a kir. városok követei 47 szavazattal akként döntik el, miként a 47 tanács által utasíttatnak. Nem veheti senki rossz néven, ha odanyilatkozunk: hogy az ily rendezés rosszabb volna, mint a nemrendezés; mert a polgárrendnek minden alkotmányos jogokbóli kizárását rendszeresen sanctionálná; – pedig tudjuk, hogy a rendszer vas karjai közül századokon át nincs menekvés. – E véleményt az életből merítők; s ha bizonyítványul még valamely nyilt vallomásra volt volna szükségünk, azt Pest városa nemes kül- s beltanácsának körlevele minden tartózkodás nélkül megadó, midőn azzal vádolja a harmadik rendet, hogy az a körlevél íróit »monarchico-aristocratica kormányrendszeren alapuló eredeti szerkezetükből kivetkőztetni készül.«
Meg kell vallani: hogy e szavakban ha más nem is, de a nyiltság érdeme jó bőven megvan; annyira megvan, hogy szinte kedvet kap az ember Shakespeare Velenczei kalmárjából, Gratiano ismeretes szavaival fölkiáltani: »köszönöm, hogy e szóra megtanítottál« »I thank thee Jew for teaching me that word.«
Magyarhonban általános a panasz, hogy polgárrend nincs; és előkerül a városok rendezésének perczenete, mely polgárrendet teremtene; és Pest városa polgár tanácsa s választó polgársága szenvedélyes körlevelet ír, hogy a rendezést megakadályozza; mert – jegyezzük meg jól – attól tart, hogy monarchico-aristocratica kormányrendszeren alapuló epedeti szerkezetéből ki fog vetkőztettetni, vagyis más szóval: attól tart, hogy ő megszünik minden, a polgár pedig megszünik semmi lenni. – »I thank thee for that word.«
Mit akarnak azzal mondani, hogy a városi belszerkezet monarchikus kormányrendszeren alapszik? azt nem igen tudjuk megfogni; hacsak a polgármesteri omnipotentiában, s a tanácsnokok örökösségében valami monarchismust nem keresnek; – de hogy azok, kik a városi szerkezetet aristocraticus kormányrendszeren alapulónak állítják, s abbóli kivetkőztetésektől félnek, kik azért szegülnek ellene a polgárokat felemelendő városi rendezésnek, mivel félnek, hogy aristocraticus szerkezetükből kivetkőztettetnek; hogy mondom ezek elég bátrak hinni, hogy ők a polgárság érdekeinek képviselői: ez valóban oly hősies hit, minővel talán a keresztes hadnak egy bajnoka sem birt. – Ebből igen világosan átláthatja az érdemes olvasó, minő rendezés volna az, melyet a monarchico-aristocraticus szervezetü tanács és polgárság követjei szavaznának a nemzetre; átláthatja: mit tesz nekik a semmit rólunk nélkülünk elv, melyet a városok rendezésénél maguk számára követelnek; egyet azonban nem fog átláthatni, t. i. azon logicai kapcsolatot, mely a sokszor említett körlevél íme két állítása közt fenforog t. i. »a nemesi rend a körlevél érdemes íróit monarchico-aristocraticus szerkezetükből kivetkőztetni készül« – tehát »a 4-ik rend (azaz: a polgárság) elenyésztétől félhetni«. – Mi azt gondoljuk, hogy a syllogismus előzményéből inkább így állott volna jól, józan logica szerint a következtetés: »tehát attól félhetni, hogy egy vagyonos, értelmes, független, alkotmányos polgárrend teremtetni fog; mert ennek létezését ekkorig leginkább a városok abnormis aristocratiai szerkezete akadályozá. – Ezért mondatott, s igen helyesen mondatott Sz–d városa nevében még mult május hónapban, hogy a városoknak még azon esetben is inkább érdekökben áll a belrendezés, mint az országgyűlési szavazat, ha ez országgyűlésen a rendezés után sem kapnának nyomban szavazatot (a mi egyébiránt nézetünk szerint teljes lehetetlenség); mert legyenek csak rendezve a városok, s legyen csap az által polgárrend teremtve, majd kivívja az magának a szavazatot; ellenben adassék szavazata városoknak (vagyis helyesebben a városi tanácsoknak) rendezés nélkül, az a hazának, s a polgárságnak csak kárára válnék. – Igy vélekedik Sz–d városa, s örök dicsőség neki, hogy úgy vélekedik; ámde hány Sz–d van az országban? – – Hallottuk Szabadkát meghúzni a polgári közszellem hajnal-harangját, – legyen megáldott ez ébresztésért! – és – – e pillanatban kapjuk tudósítónknak jelentését a zajos rokonszenvről, mellyel a szabadkai nemes tanács a pesti nemes taraács körlevelét fogadá. – Bizony, bizony sokan vannak, kik hangosan szólottak az olcsó liberalismus napjaiban; de kik a kenyértörés idején megméretvén, könnyűknek találtatvák.
Igen sok ember van e honban, ki attól tart, hogy a szavazatokat nyerendett városok a legközelebbi két-három országgyűlésen az alkotmányos kérdéseket compromittállandják; mert – úgymond – a politikai képzettségre idő kell. – A mi minket illet: mi a polgárságtól nem féltjük a szabadságot, nem az alkotmányt; – polgár nem lehet ellensége az alkotmánynak, s a szabadság maga a szabadságra legjobb nevelő; ámde azt mi is Sz–el egyetértően nyiltan megvalljuk: hogy a mit a polgárságtól nem féltünk, azt féltenők a polgárjogokat monopolizáló zárt testület nagyobb törvényhozási befolyásától; mert azon szerkezet egész lényegét leghőbb barátja sem volna képes a szabadság, s alkotmányosság eszméjével összhangzásba hozni.
De megigérők, hogy megmutatandjuk, miként az, a ki voksokat akar belrendezés nélkül, nemcsak erkölcsi, hanem logicai lehetetlenséget is akar, s a két kérdés kapcsolatos philosophiáját szándékosan ignorálja. – Az erkölcsi lehetetlenséget a fentebbiekben megmutatók; a másikra nézve ím nézeteink.
Magyarországon a követküldés eszméje törvényhatósághoz van kötve. – Másutt Európában ez nem így van. Másutt meghatároztatik, minő qualificatióval kell birni a végett, hogy valaki választó legyen; és kimondatik, hogy ez és e kerületnek, vagy ez és e városnak ily választói küldjenek követ. Ott tehát a választók nem képeznek coordinált testületet, hanem cseh személyek aggregatumát, kiknek választói joguk, s országgyűléseni képviseltetésük, a városnak, melyben laknak, belszerkezetével, közigazgatásával semmi viszonyban sem áll; – nem a város küld követet, hanem a választók aggregatuma; ott tokát a város belszerkezetének elrendezése az országgyűlési szavazatnak nemcsak nem szükséges előzménye, sőt a kettő együtt legkisebb összeköttetésben sincs; – és azért tapasztaljuk Angliában, hogy a parliamenti reform a városi községek reformját megelőzte. – Ellenben minálunk mindez megfordítva van. – Nálunk törvényhatóságok küldenek követeket az országgyűlésre, s a királyi városoknak csak mint törvényhatóságoknak van joguk részvételt követelni a törvényhozásba; vagy ha így nincs, sehogy sincs; itt a követküldés, követutasítás, szóval minden cselekvény, mely ezen jogra vonatkozik, törvényhatósági cselekvény, s a városi belszerkezetnek egy ágát teszi; itt tehát az országgyűlési szavazatnak, a követküldés és utasítás, következőleg a törvényhozási belszerkezet coordinátiója, oly mellőzhetlen előzménye, mely nélkül amazt csak gondolni akarni is, oly logicai képtelenség, mint fiut apa nélkül képzelni.
Igen, de azt mondják: a királyi városoknak követküldési, s utasítási belszerkezete lehet hogy hibás, de csakugyan van, s a hiba miatt nem szabad a városi követeket a szavazatból kirekeszteni, ép úgy nem, mint a vármegyei követeket nem, ámbár az ő választási rendszerük szintúgy tele van fogyatkozással. – Engedelmet kérünk, de ez a hasonlat merő absurdum. A vármegyei nemesség követválasztó rendszere lehet hibás; de a megyei követ csakugyan a vármegyei nemességnek képviselője; ellenben a városi követ a városi polgárságnak nem is hibásan, hanem sehogysem választott képviselője; oly érdeknek képviselője, melynek képviseltetése a polgárok képviseltetésével merő ellentétben áll; mely tehát a polgárrend coordinatiójában magának nagyobb befolyást nem azon alkotmányos elvnél fogva igényel, hogy semmit a polgárokról a polgárok nélkül; hanem inkább azon alkotmányellenes elvnél fogva: hogy mindent a polgárokról a polgárok nélkül. – A hasonlatul felhozott két példa között tehát a különbség végetlenül nagy.
Ámde azt is mondják: hogy ha alkotmányos elv a »semmit rólunk nélkülünk«, azt meg kell adni a polgárságnak, s nem kell öt nála nélkül rendezni. – Igen ám, de már megmutatók, miként arra, hogy a polgárság a »semmit rólunk nélkülünk« elvet gyakorolhassa, a rendezésnek kell előre menni; mert csak ez adandja meg neki azon elv practicai gyakorlatának tehetségét. – Nézzük bár a státustan elméletét: mi mindenütt azt fogjuk találni, hogy azt, ki az alkotmányos jogok gyakorlatában nem volt, abba mindig, s mindenütt nélküle tették be (ha csak revolutio útján nem tette be maga, magát, mitől Isten s nemzetünk törvényszerüsége hazánkat megóvandja), s másképen nem is történhetik; mert ha a »semmit rólunk nélkülünk« elvnek gyakorlatában volt volna, nem kellett volna őt abba behelyezni.
Úgy látszik, maga a pesti körlevél is érezte ezen logicai kénytelenséget, azért támaszkodik azon tényre, hogy a városok ezen országgyűlésre követeiket az összes polgárság köréből s a józan és meg nem vesztegetett független közpolgárság hozzájárulásával is választották. Igen, de épen ezen tényre hivatkozással szolgáltatott a ns. városi tanács maga ellen legerősebb gyámokot; mert ép ez által bizonyítá be, hogy a városi követválasztó rendszer nem az, hogy hibás volna, hanem hogy városi követválasztó rendszer teljességgel nincs, mert ha volt volna, ezen változás országgyűlésen kívül nem történheték. – Mi valánk elsők, kik azon szempontból indulva, hogy a városi kérdés szerencsés megoldására igen sokat teend, ha a ns városi tanácsok jeleit adandják, hogy az országnak határozottan kijelentett közvéleményéhez, a polgároknak az alkotmányos jogokbai részesítésével hajlani készek, – indítványba tevők: hogy a polgárokat a követválasztásban, s utasításban statutum útján, tehát törvény szerint ő felsége hozzájárultával részesítsék. – Székesfejérvár városa e nézeteket elfogadó, s gyakorlatba vételükre lépéseket tőn. – Ő felsége azonban Fejérvár statutumát helybe nem hagyó, hanem minden városhoz intézvényt méltóztatott bocsátani, melyben el valónak rendelve a határok, melyek közt azon városoknak, a melyek tenni akarák, a változtatás megengedtetett. – Szeged városa ezt sérelemül is följegyzé az országgyűlésre, – helyesen-e, vagy helytelenül? nem vitatjuk; hanem annyi bizonyok hogy a változtatás nem statutum útján történt; és az is tagadhatlan, hogy ha a városokban törvényes követválasztási rendszer volna, ezen változtatásnak lehetlen volt volna így megtörténni. Minden esetre a változtatás megtermé, s meg fogja termeni a maga erkölcsi gyümölcseit; de a városi követeknek országgyűlési állásában tettleges jogi különbséget maga után nem vonhatott. – Különben is minő polgárképviselet az, hol a közel 150 bel- s kültanácsi tag ellenében 52 polgárképviselő állott? s ez is sok helyütt, nevezetesen Pest városában a követutasítástani részvétből – nem úgy mint némely más városokban – kirekesztetett. Bizony, bizony mondom, ezen tényekre argumentumul hivatkozni a fővárosnak minden kir. városok között alkalmasint legkevesb joga van.
Ámde a pesti körlevél azt mondja: hogy »mellette szólnak a józan ész czáfolhatlan okai, s a törvények világos szavai, s így a városoknak minden coordinatió nélkül egyenkinti szavazatot kell adni az országgyűlésen. – A mi a józan észre hivatkozást illeti: ez kényes mező, erre nincs mit mondanunk, mint azt, hogy ezen hivatkozás ellenében mi is egyenesen a józan észre hivatkozunk. A mi pedig a »törvény világos szavait« illeti: nyiltan megvalljuk, hogy ha törvény világos szavai támogatnák a pesti körlevél méltánytalan kívánatát, sokkal inkább ismerjük az alkotmányos polgár legelső kötelességét, mintsem azt ne mondanók: a törvény szent, teljesedjék mindenek fölött annak parancsa, akármi legyen annak következménye.
De miért ignorálja hát a pesti körlevél azon czáfolhatlan gyámokokat, melyek egyoldalu, de épen nem új állításának ellenébe annyi oldalról 10 év óta felhozattak? – A dolog egészen másképen áll. Nem akarjuk mi a lapjainkban százszor elmondottakat ismételni, csupán egy észrevételt kell tennünk, és ez nézetünk szerint eldöntő.
A törvény bevette a kir. városokat a törvényhozó testbe; de szavazatuk arányát, a többiek irányában nemcsak soha meg nem határozta, de sőt országgyűlésünknek e részbeni szerkezetére nézve általában soha sem történt törvényes szabályozás. Érezték ezt őseink, s igen sajnosan; és azért a linczi békekötés 7 pontjában el is rendelték: hogy de personarum discretione, votorum collectione, suffragiorum examine országgyűlésen bizonyos szabályok határoztassanak. – Mutasson nekünk valaki a törvénykönyvben csak egy §-ust, mely ezen végrendeletet végrehajtotta volna: akkor bátran hivatkozik »a törvény világos szavaira« s mi fejet hajtva tudománya előtt felkiáltandjuk: »legyen igazság, bár a világ vész!« De ezt soha senki sem fogja megmutatni; törvényre hivatkozni tehát e tárgyban merő hiu cselekvény. – Nem törvény, nem, hanem gyakorlat szabályozta tehát az országgyűlési szavazatokat: az idő kerekei kérlelhetlenül forogtanak; volt idő, midőn a gyakorlat a városoknak hatalmas szavazatot adott; jött más idő, mely azt elvevé; mindkettő nem törvény által, nem törvény ellen, hanem törvényen kívül történt. – A városok jelen helyzetök valóságos gúny; azon segíteni napjaink első feladata; de segíteni kell törvény által; segíteni máskép nem is lehet; s ép a polgárság érdekében nem is kívánatos. – Én legalább, ha polgár volnék, oly országgyűlési szavazatot, melyet nem a főrendi tábla, s felséges királyunk hozzájárulásaival alkotott törvény, hanem egy kerületi ülésnek precarius többsége önkényes hatalommal adna, el sem fogadnék; mert a törvényhatósági jog felséges hatósága nem oly aprócska házi ügy, mely felett – mint például az asztalok elhelyezése fölött – az alkotmányos hatalmak egy fractiója saját hatalmával rendelkezhessék; nekem nem kellene oly jog, melyet a mint ma önkényleg adtanak, úgy holnap önkényleg el is vehetnek.
Van még egy, a mibe Pest városa körlevele nagy praesidiumot látszik helyezni; és ez a kir. előadások harmadik pontja; ámde mi azt gondoljuk, hogy ezen vélt praesidium nem a pesti körlevél mellett, hanem ellene harczol. Ugyanis mi van azon kegy. kir. előadásban? az: miszerint ő felsége a hamarábbi tárgyalást kívánó ügyek közé sorozta azt, hogy az országgyűlési tárgyalásokhoz szavazataik által járulhatásnak a sz. kir. és bányavárosokat illető joga törvény értelmében meghatározottá s biztosítottá tétessék. Ez – gondolnók – elég tisztán szól. Ha a kir. városok igényelt egyenkénti szavazatjoga, a törvényből oly igen világos volna, mint a pesti körlevél állítja, akkor azon szavazatjognak meghatározottá s biztosítottá tétele nem ő felsége által egyenesen végrehajtatni parancsoltatott volna; de ép azért utasíttatott tárgyalásra, mert meghatározva s biztosítva még törvény által nincs. – Mit tesz tehát a kegy. kir. előadásnak ezen szava: »törvény értelmében?« – teszi azt: hogy a kir. városok törvény által lévén a KK. és RR. közé emelve, nem kell a szavazat meghatározását akként tárgyalni, hogy egy vagy más város (mint Angliában történt) az országgyűlési jogból kirekesztessék, hanem törvény értelmében, azaz törvény által bevett egyetlen kir. városnak is ki nem rekesztésivel kell a szavazati jogot meghatározottá tenni. – Ez mielőttünk nagyon világos; tehát világos az is, hogy Pest városa körlevelének sem a quid juris? sem a quid consilis? támaszt nem nyujt.
