1
1
Tizenötödik tavaszáig hölgyünk többnyire szalonkabátos öregurakkal álmodott, amint méltóságteljes magasságban feküdtek a nyitott koporsóban, és lombos ősz bajuszukat halkan fújdogálták. Soha egyetlen pillantásuk nem volt a lábujjhegyen ágaskodó kisasszony részére. Komolyak voltak ők, mint a civilbe öltözött tábornokok, szigorúak voltak, mint az apák, egykedvűen fújdogálták a bajuszukat, mintha a tizenöt esztendős Rozina ifjonti bájossága egyáltalában nem érdekelné őket. Pedig gazdag öregurak lehettek, mert a gyászhuszár kardosan, forgósan, sarkantyúsan várta a pillanatot, amikor a koporsófedelet felteheti. Rozinának még álmában is fájt a lába a lyukas meg a foltozott harisnyától, de az öreguraknak nem jutott eszükbe, hogy új harisnyát vegyenek a kedves lánynak.
Rozina akkoriban az Andrássy úti leánynevelőbe járt, és éber állapotban természetesen az ifjú Rezső trónörökösbe volt szerelmes, aki néha vadászruhában hajtatott a liget felé. Sajnos a koronaherceget sohasem tudta megidézni álmába. Másfelé volt annak dolga, mint a tintás ujjú iskolás lányoknál.
