felemelő
felemelő [l-e] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb fölemelő
1. Általában olyan, aki, ami felemel. A gerendát felemelő munkás.
2. (átvitt értelemben, választékos) Magasztos érzésekkel eltöltő, lelkesítő, olyan, amin lelkileg nemesedni, épülni lehet. Felemelő élmény, érzés, látvány, ünnepség; felemelő hatású szónoklat; szavai felemelőleg hatottak. Abban a fölemelő tudatban, hogy egy szerény ifjúnak pályát szerzett, megölelte, megcsókolta. (Tolnai Lajos)
