égőáldozat
égőáldozat, egészen elégő áldozat (héb. olah, a ’felszáll’ értelmű alah szóból; másképpen kalil, ’teljes’: MTörv 13,17; Lev 6,15 kk.; Sir 45,14; Zsolt 51,21 stb.): az az ® áldozat, amelyet a kézrátétel és a vérrel való ® meghintés után teljesen elégettek és amelynek a füstje felszállt az égbe. A Papi törv.-kv. (Lev 1,3–17) részletes utasításokat tartalmaz az áldozati állatra (szarvasmarha, kecske, juh, galamb), valamint az ~ bemutatásának szertartására vonatkozóan. A jeruzsálemi templomban minden nap bemutatták az ~ot reggel és este (® esti áldozat, ® reggeli áldozat), tehát az ~ volt a rendszeres, az állandó áldozat. Magánáldozatként a gyermekágyas asszony (12,6–8), a leprás (14,10–31), a ® nazir tisztulásáért (Szám 6,10–12) v. nemi tisztátalanság esetében (Lev 15,15.29 kk.) lehetett ~ot bemutatni.
