FŐTT TÉSZTÁK
FŐTT TÉSZTÁK
A gabonatáplálék körében a magyar táplálkozáskultúra legjelentősebb újítása a középkorban az erjesztett kenyér, a kora újkorban a főtt tészta. A táplálkozástörténetben a sült tészták régebbiek a főtt tésztáknál. Míg a magyar ételkészítésben kenyér, pogácsa, lepény, béles, kalács, fánk és sült laska már a középkorban jelen voltak, a gyúrt, metélt főtt tészta, a gombóc a kora újkor újítása. Amint az erjesztett kenyér, a főtt tészta sincs szükségszerűen jelen minden hagyományos táplálkozáskultúrában. Magyarország beletartozik 463egy olyan övezetbe, ahol az utóbbiak is jelentőssé váltak, gyakoriságuk hosszú időn át magas volt, róluk nevezték a népnyelvben a nem-húsevő napokat tésztaevőnap-nak. Gyakoriságuk a legújabb korban csökkenni látszik, mégis a Statisztikai Hivatal 1958/59. évi adatgyűjtése szerint mind a munkás- és alkalmazotti, mind a parasztháztartások felében heti két, másik felében heti egy alkalommal ettek főtt tésztát.
Főtt tészta fogyasztásának gyakorisága 1958/59-ben
(Forrás: Étrendi szokások 1960: 24) | ||
A megfigyelt 28 napból a tésztaevőnapok száma
|
munkás-, alkalmazotti
|
paraszti
|
háztartások %-a
| ||
01–5
|
47,7
|
46,9
|
06–10
|
50,3
|
52,6
|
11–15
|
2,0
|
0,5
|
KÖZÉPKORI BÖJTI TÉSZTAKÁSÁK, ÚJKORI TARHONYA
A KLASSZIKUS FŐTT TÉSZTA
TÉPETT TÉSZTA, TÖRDELT TÉSZTA
LEVESTÉSZTA
TÖLTÖTT TÉSZTA
GOMBÓC, GALUSKA
