HÚSÉTELEK, SZALONNA, HAL
HÚSÉTELEK, SZALONNA, HAL
A kora Árpád-kori régészeti leletek az etelközihez hasonló húsállatállományról tanúskodnak. Az egyedek számát tekintve a kora Árpád-korban első helyen állt a szarvasmarha, ezt a sertés, majd a juh-kecske követte. Erre az időszakra esnek a rendszeres ba-romfitartás kezdetei (Matolcsi J. 1982: 238–239). Húsállatként is szolgált még a ló, amit azonban a keresztény egyház a 11. századtól kezdve tilalmazott, mert pogány áldozat maradványaként értelmezett. A lóhúsfogyasztás hamarosan meg is szűnt. A tilalom elhalványulásával csak a 19. század végétől tért vissza a legszegényebbeket szolgáló városi lómészárszékek kínálatával.
A húsfogyasztás Magyarországon a néprajz által legbehatóbban vizsgált időszakban, az 1900 körüli évtizedekben átlagosan is alacsony, nagy létszámú szegény rétegeknél pedig igen alacsony volt. Ez az állapot nem vetíthető vissza korlátlanul az időben. A húsétel hozzáférhetőségével változik értékelése is. Így mindenekelőtt a fogyasztás történeti alakulásával kell megismerkednünk.
HÚSFOGYASZTÁS
TARTÓSÍTÁS
SZALONNA, ZSÍR
HÚSEVŐNAPOK, HÚSÉTELEK
„A KÁPOSZTÁS HÚS MAGYARORSZÁG CÍMERE” – A KORA ÚJKOR KÖZNÉPI HÚSÉTELEI
HÚSLEVES, GULYÁS/PÖRKÖLT/PAPRIKÁS – AZ ÚJKORI PARASZTSÁG HÚSÉTELEI
SZALONNÁS ÉTKEZÉSEK
HALFOGYASZTÁS, HALÉTELEK
