Április 2.
Április 2.
Ebéd Miss Kingston Sylvernél. A Little Theater tulajdonosnője. Arról panaszkodik, hogy a fiatal angol írók közt nagyon sokan vannak, akik kitűnő dialógust írnak – úgy adják vissza az emberi hangot, mint a fonográf –, de darabot nem tudnak építeni.
–
A próba egészen kétségbeejtő. Holnapután premier – és még semmi sincs készen, még a nézőtéren hiányzanak a székek, még a falakat festik – s a színpadon folytonos baj, egy jelenetet húszszor ismételnek – a másikat még egyáltalán nem próbálták –, és a világítás nem sikerül – borzasztó.
O’Neil, a színház kedves karmestere avval vigasztal, hogy mikor ebben a színházban a Kék madarat próbálták (hónapokon keresztül), végre pont a premieren a világosítómesterek annyira összezavarodtak, hogy egész bolondul, összevissza s elrontva csináltak mindent. A rendező, az igazgató, a színészek a hajukat tépték – s másnap az egész londoni sajtóban az volt, hogy a világítás volt a legszebb, ilyen szépet még nem is produkáltak. S persze az elrontott világítás maradt aztán érvényben, a darab sok száz előadásán.
