Március 31.
Március 31.
Ma nagy köd van – mindenütt égnek a lámpák. Sajátságos, piszkos sárga fátyol borul a városra – de nem kellemetlen. Valami meleg pára, melyben lehet élni, mozogni – misztikusan felnagyít mindent –, a parkokat a távolságba veszejti, s a sárga ködből a zöld gyep élesen világít ki. Talán ez a köd is magyarázza a roppant munkát, amit itt kifejtenek – mit lehet ilyen napon mást csinálni, mint dolgozni.
Este társaságban. G. úr hívott meg bennünket, akinek a felesége Sarah Bernhardt unokája. G. úr gazdag vállalkozó – társadalmi állásban valószínűleg azon a rangon, mint Budapesten egy gazdag vállalkozó. Mégis lakásban, berendezkedésben, képekben – mindenben milyen egészen más. Nagyon szép nők voltak – gyönyörűen kikészítve. Ilyenkor – míg halkan és gyámoltalanul pár szót beszélek velük – bensőmben ordítok a dühtől – a vérlázító igazságtalanságon, hogy ez mind a másé.
