Szemle a közgazdászati vélemények s elvek felett.
Szemle a közgazdászati vélemények s elvek felett.
II.
Némellyek a nemzeti miveltség kifejlődésében bizonyos kijelölhető lépcsőzeteket akarnak észrevenni. Szerintök a miveletlen vad népek, az eredeti együgyü pásztoréletből elsőben a földmivelés állapotra, mint a miveltség legalsóbb fokozatára lépnek által. Erre a műipar magasabb kifejlődése következik, s végezetre kereskedés. Alsóbb müveltségű nemzetek a földmivelő nemzetek; felsőbb müveltségüek az iparüzők; s a miveltség legfelsőbb fokozatán a kereskedő nemzetek állanak. Kereskedés által juthatni a nemzeti jólét gazdagság s miveltség legmagasabb tetőpontjára; alantabb állanak a műiparos nemzetek, legalantabb a földmivelők. A történetirás bizonyitja, hogy a csupán földmivelő nemzet inségben, szegénységben sinlik, mig a műiparos sebes léptekkel halad előbbre minden nevekedő jobbléte felé, s a kereskedő nemzet, öszvehalmozott kincsei s gazdagsága gyümölcseit, pompában, kényelemben s gyönyörökben élvezi.
Hanem, a millyen szoros öszveköttetési kapcsolatot tapasztalunk a földmivelés, műipar s kereskedés között a nemzeti munkásság egybefüggésében; szintazon figyelmesebb vizsgálat után, a megnevezett miveltségi fokozatok egymásra következésében is.
A miveltség alacsonyabb fokozatán álló nemzeteknél, földmivelés, műipar s kereskedés egyiránt alacsony fokozaton állanak. Ki fogja elhatározni, mellyik maradott hátrább a többinél? annál fogva mellyiknek elébb mozditatása szükséges? igazán szolván ha csak egyik vagy másik visszás intézmények által a többinél alább nyomatva nincs – egyik sem. S ez esetben a régi bilincsek nyügeinek feloldoztatása elégséges. Ezek világosabban általláthatók, mint a miveltségi kifejlődés be nem bizonyitható fokozatos lépcsőzetei, s mellyeknek elitélésében minden egyik vagy másik iparosztály érdekeihez hajlik. A földmivelési érdekektől vezéreltetve nem fogjuk a földmivelést azon fokra kifejlődöttnek látni, hogy természetes következéssel gyár és műipar emeltessék fölibe; a műiparos kifejlődöttnek fogja tekinteni a földmivelést annyira, hogy már egyszer valahára a műipar 104felvirágoztatásáról gondoskodjunk, soha sem pedig annyira, hogy a műipar érdekei akár a földmivelés, akár a kereskedés, akár a közjólét érdekeinek alá rendeltessenek. A kereskedés pártolói végezetre, egy felől mind a műipart, mind a földmivelést annyira fejlődöttnek fogják állitani, miszerint nincs egyéb hátra, mint a kereskedés elébbmozdittatsáa, más felöl pedig a kereskedés érdekeinek újabb erősségeket látszanak magoknak felfedezni. Mert ha egyedül kereskedés emlheti a nemzeteket a jólét s miveltség legmagasabik fokozatára, úgy kétségbe vonhatatlanul igaznak kell lenni, hogy kereskedés nélkül sem műipar sem földmivelés, a tökéletesedés tetőpontjára fel nem emelkedhetik; úgy nem várakozhatunk a kifejlődés fokonkinti előhaladására, s mi tartóztathat bennünket, hogy kereskedés által a jólét s miveltség tetőpontjaig minél elébb feljutni törekedjünk?
Már most végét fogjuk-e szakaszthatni, avvagy csak ezen fő irányokban eltérő vélemények közötti meghasonlásoknak is az által, ha mind a földmivelést mind a műipart s kereskedést egyiránt hasznosoknak és szükségeseknek állítjuk. Teljességel nem. Mert ha előhaladást akarunk, okvetetlenül induló pontot kell választanunk valahonnét, s ekkor az emlitett vitatkozások, ezerféle alakot öltve magokra, újra meg újra előkerülnek.
Nem tartózkodhatván az iparosztályok érdekeinek ismét számtalanféle elágazásai körül, térjünk által egészen más nemű véleményekre s okoskodásokra.
A tartományok népességéről, a nép munkás erejéről s népszaporodásról egymással egészen ellenkező vélemények uralkodnak. A míveletlen tartományok egyszersmind népetlenek; minél miveletlenebb valamelly nemzet aránylagosan, annál ritkább, annál csekélyebb népességet számlál. Mi oka, e vagy ama nemzet szorgalmi s miveltségi hátramaradásának? ezen kérdésre sokan a mindenütt szembeötlö természeti jelenetek további vizsgálata nélkül itélve, azonnal felelik: – népessége csekély, szorgalma hátramaradt, hiányzanak a munkás dolgozó kezek, gyárak nem emelkedhetnek, mert munkás nincs, s minek is emelkednének, holott a munkás erőt a földmiveléstől vonnák el; a termesztő nem termeszthet, mert fogyasztója nincs, az iparos nem terjesztheti szélesebbre üzletét, mert készitményeinek kelete nincs, s hát fogyasztók miképen fogyasszanak, miképen létezzenek? – Mindennek oka, a csekély népesség.
Tekintsük a miveltebb nemzetek szorgali s népességi viszonyait. A miveletlen nemzeteket szegénység terhe nyomja, s azzal együtt inség, butaság, vadság súlya alatt nyögnek. De a legmiveltebb nemzetek sem tudtak még eddig minden lelki testi nyomort egészen száműzni. Az inség, szegénység vad tudatlanság gyakori nyomaira akadunk itt is, melly a más részről ellentétbe hozott bőség, gazdagság, fényüzés mellett még inkább feltünő lévén, annál elviselhetetlenebbnek látszik. Hát ennek mi oka? – Túlnépesedés. – A tartomány természeti ereje nem birja a felesleges népességet eltartani, egyik a másiktól nem élhet, dolgot és keresetet nem talál, mert sok a kéz, minden kereset neméhez kelletinél nagyobb számmal tolonganak elő. S ezzel azt gondoljuk, minden kétséget eloszlattunk.
Igen, de hozzuk csak arányba mind a két részről az előállitott életjavakat; e végre osszuk fel azoknak értékét s mennyiségét egyelően a népesség számával, ugy fogjuk találni, hogy abból sokkal kevesebb esik a miveletlen nemzeteknél 105külön külön egy főre, noha népességük ritkább mint a miveltebb nemzeteknél, a kiket túlnépesedéssel vádolunk. Amott a természet több népességet birna eltartani, mégis az előállított életjavak mennyisége csekély; ebben fekszik szegénységök oka. Emitt a természet javaiból aránylagosan kevesebbnek kellene jutni mindenkire egyenkint, mégis a nagyobb előállitás következtében, mindenkire egyenkint több osztalék esik. Tehát lehetetlen, hogy ezen két ellenkező tünemény, ugyanazon egy okfőből, azaz mint feltételezzük, a népesség arányából származzék.
Hát a kereset forrásai el vannak-e zárva a míveletlenebb nemzeteknél, s bedugulhatnak-e a míveletebbeknél? Amott elrejtve hevernek a természet véghetetlen kincsei, a miveletlen nép hozzájok nem nyúl, sem nem ismeri sem fel nem keresi azokat, inkább dologtalanságban tesped, tétlenségben, henye munkátlanságban vesztegel. Különben a keresetmódnak, a nemzeti jólét s gazdagság nevelésének milly kiapadhatatlan gazdag forrásai nyilnának fel előtte! Emitt az elébbre haladó miveltség, az ismeretek, tudományok terjeszkedése, s az egymásra következő új meg új felfedezések minden tágasabb tért nyitnak fel az emberi munkásságnak. És igy az emberi munkásság köre, egyik esetben szintúgy végetlen mint a másikban. Ha miveletlen nemzetek a munkás kéz hiányáról panaszkodnak, ám vegyék számba más részről, mennyi munkás kéz vesztegel nálok haszontalanul? mennyi tölti idejét erőpazarló rabszolgai munkálkodással, semmi vagy legalább alig észrevehető sikerrel? hánynak foglalkozása nem áll egyébben, hanem hogy lerontsa azt a mit a másik épitett, s újra épitse a mit az egyik lerontott. – Ha a felsőbb miveltségű nemzetek, a munkás néposztály között naponkint inkább terjedő szegénység okául azt vetik, mivel a túlnépesedés miatt annak nagyobb része munkát nem talál, keresetmódhoz nem jut: kérdjük meg tőlük, ha bevégeztek-e már mindent? nincsenek-e a közmunkásság körében mindig és mindig annyi számtalanféle teendők hátra, mellyeknek végbeviteléhez soha semmi túlnépesedésök nem lenne elegendő? miképen találjon munkát és keresetet azon néposztály, mellynek kezéből a munkásság alkalmát s eszközeit önmagok vették ki? Kell-e lenni, s van-e valósággal a társulatokban egyfelől munkát rendező és igazgató értelem, másfelől munkát végrehajtó anyagi testi erő? és ha van, vagy nincs, ki az oka? akár van, akár nincs; a munka nem léte, a keresetforrások bedugulása honnét ered?
Mind hijába! Mert hiszen a föld csakugyan nem táplálhat végetlen számu népességet, mindennek ki van mérve a maga szabott határa, kell lenni szabályos népességnek, mellyen innét néphiány, s mellyen felül túlnépesedés származik, mindkettő a a vele együtt járó elkerülhetlen bajokkal. – Ki van mérve az igaz, ki van mérve azon végetlenségben, mellynek legszélső határait soha el nem érhetjük. Határozza meg ezen szabályos népességet az emberi miveltség bölcsője s annak elérhető legfelbőbb kifejlődése között a ki tudja, azután vezesse a népek szaporodosását ezen szabályos népesség felé; s végezetre állapitsa meg ott – ha mind ezek hatalmában s bölcsességében állanak, különben azt kell hinnünk, hogy vagy a néphiány vagy a túlnépesedés átokképen fekszik a nemzetekeken, egyiken egyik, másikon másik.
Elmések vagyunk mind hibáink mind következetlenségeink 106mentegetésében, és ha egyik térről kiszoritatunk, másíkba vesszük magunkat.
Azért is, a nép tunyasága, dologtalansága oka a nemzeti jólét s miveltség hátramaradásának, s a nemzet egyes tagjai szegénységének. Dolgozzék ha szegény, majd lesz neki is, más is munkával kereste a magáét.
Valjon azzal kereste-e ha szabad kérdenünk; vagy pedig azok javainak nagyobb része, kik a szükölködők panaszait a bővölkedés közepéből illy könnyen utasitják vissza, szerencse s vaktörténet ajándékai? Hát ha a szükölködő örömest dolgoznék s érdemlett bérért munkát keres, hol találja fel azt? Munka, szorgalom, fáradozás eltarthat-e mindenkit? s a nélkül nem élhet senki? Mert hiszen ha igy van, jól van; ha ellenben másképen találna lenni, s másképen kellene lenni, talán azok bánnák meg leghamarébb, kik most mások ellenébe a dologtételhez olly nagy előszeretettel viseltetnek. Miért rest, tunya, dologtalan a nép miveltség nélkül? miért ébredez miveltséggel együtt a szorgalom? és végre mi akadályok vetnek gátat a felébredt nemzeti szorgalom munkássának?
Miveletlen nemzet nem ismeri a jobblét kellemeit, vágyakat, ingereket kell bennök felkölteni, ösztönt adni a munkásságra.
- Az emberi vágyak betölthetelenek; mérsékleni kell őket, s korlátok közé szoritani, különben a fényüzés mindent felemészt; mind az egyeseket mind a nemzeteket szegénységre juttatja.
- A szükség szorgalomra kényszerit; szükség találtatta fel, s hozta életbe a mesterségeket, kézműveket, hasznos ismereteket, tudományokat.
- Hogy előbbre mehessünk, mindenek felett megtakaritott nemzeti és magános tőkékre van szükségünk. Javitásokat nem tehetünk előlegezések nélkül, mi szükségképen a készen levő tőkék beforditatását feltételezi.
- Pénz kell mindenhez, miképen szerezhetünk pénzt?
- A pénz kifolyását akadályoztató, befolyását elősegitő eszközökkel, kölcsönvétellel. Idegen tőkékkel. Bank és hitelintézetekkel. A pénz bőség, nemzeti jólét, gazdagság, tőke, ipar, szorgalom és kereskedés forrása, egy szóval minden.
- És ha egyszer pénzt szerzettünk, és ha a pénz minden, mit kivánunk mást? hova törekszünk többre? ha a pénzszerzés legközelebb előszámlált eszközei biztosan czélra vezetnek, maradjunk mellettök.
Mind ezek nem egyebek, mint a czélnak s eszközöknek öszvetévesztése, az eszközök mellőzése, czélt czéllal elérni törekvés, kétség s tévelygés szövevényei.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
