Vasfeldolgozás és kőszén.
Vasfeldolgozás és kőszén.
Ujabb jelentések Philadelphiából táblázatot nyujtanak a vas bevitelérőls az egyesült statusok e czibbeli gyártásának óriási haladásairól. 1828–1829-dik évben 36000 tonna (egy tonna 20 mázsa) vas vitetett be, s a bevitel csak hamar 115000 tonnára rúgott 1838–1839 évben, mi is többnyire vasutakra használtatott. E statusoknak saját termelése 800000 tonnát képez évenkint, miből maga Pensylvania felét állitja elő. Milly hatalmas iparág egy fiatal országban; minő gyönyörü s roppant haladása a munkáságnak! Az egyesült statusok már most felinél több vasat használnak fel mint Angolhon. Ez országban is növekedik különben naponta a vasfogyasztás, s itt is csak e század elejétől kezdődék ez iparágnak emelkedése. Feladatomnak tűztem ki hazámfiait az éjszakamerikai iparhaladás mivoltára folytonosan figyelmeztetni, mert dicsőbb, szebb s nagyobbszerü példát nem állithatunk szemeink elibe, nem állithatunk pedig olly országot előnkbe, melly a termelés tekintetében velünk annyi rokonsággal birna. –
A vas és kőszén a műiparnak egyik alapköve; hol e két kellék nem hiányzik, ott az ország bir hivatással a gyártás mezején mindent megkisérteni. Már pedig hol van ország, melly e két czikkel annyira bővelkednék mint hazánk? Vannak vasbányáink, de nincsenek elegendő vashámoraink, azaz kevés erőt forditunk a természet e dús adományának kellő értékesitésére. És pedig ezen iparágnak ez az első stadiuma, kifejlődésének pedig főfeltétele: az alacson kiviteli-vámok felemelése, hogy nem nyers, hanem gyárczikkekre forditott vasat vigyünk ki külföldre, hogy foglalkoztassuk hazánkfiait a nyers termék feldolgozásával, s ne vásároljuk saját vasunkat külhoni iparral átalakitva magasb áron vissza. Ez annyival inkább követelhető, mert a vasgyártás nem kiván különös iparkifejlettséget, sőt bármelly földmivelő ország is űzheti nyereségesen. – Pedig a bányászat tömérdek embernek ad foglalkozást; – a vám felemelése által bizonyosan több vállalkozók adnák magukat e czélra, minthogy a jövedelmezőség csaknem bizonyos, – hogy pedig a jövedelmezőség a vállalkozási szellemnek hatalmas emeltyűje, mondani sem kell. Folyamodjanak tehát vasbánya-birtokosaink e részben az illető helyre. – Örömmel hallottuk egygébiránt, hogy hazánk egyik nagy vashámora szerződést kötött a központi vasut társasággal több ezer mázsa vassinek szállitására, s pedig olcsóbb áron, mint a minő külföldről követeltetik. Adja isten, hogy jó sikert eredményezzen e vállalat, s hogy más intézeteknek serkentésül szolgáljon. Nem volna talán kora, ha az illető vashámorok tulajdonosai a vukovár-fiumei vasuttársaságnak is tennének e részben ajánlatot. –
A kőszönet illetőleg igen kivánatos volna egy vagy két nagyszerü társaság által a bányászat ez ágát organisálni, a szenet olcsóbban előállitani, s akkint árulni, hogy házi fogyasztásra is alkalmaztassék, a gyáriparra nézve pedig provacáló alapul szolgálhasson. A coaksz égetése fődolog, mert ekkép a szenet tűzhelyen s kemenczékben ias használhatni, holott a nyers szénnek maga erős s egészségtelen. Majdnem 103megfoghatatlan, hogy a kőszénügy olly szomorú állapotban van nálunk – ezen bő forrása a keresetmódnak, és az iparnak olly tetemes emeltyűje.* – Frankhoz 1843-dik évben 53 millio mázsát fogyasztott, mellyből 37 milliót a hazában ben ásott, mire 10000 lóerőt használt. Tiz év alatt kétszereztetett a kőszénásás. –
Sok megfoghatatlan dolgaink között, bizonyosan ez egyike az egyszersmind legszomorúbbaknak. Miután tudtommal a kőszébányák, minden bányászati rendszernek és a jövedelmessé tehető gondosságnak valóságos gúnyjára igen gonoszul kezeltetnek; szabad legyen az ahhoz értőket, és illetetteket e részben irányadó alapos javaslataik közlésére sürgetőleg felszólítanom. Szerk.
Illy nagyszerű példák előtt sohajtva kell a mennyre pillantanunk s összetett kézzel habár csak kis alamizsnáért is könyörgenünk – csak kis alamizsnáért! –
Ifj. Szabó Pál.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
