Nagybányai rendes levelezőnk.
– Nagybányai rendes levelezőnk ugyanez esetről szóló leveléből fájdalommal közöljük e sorokat: A N. Bányáról kiindúlt nemzetőrség Kővár vidékén keresztűl vonúltában, bár a nép lakhelyeit elhagyva ellent nem állt, bár a nemzetőrség hivatása lett volna, az eltévedt népet a szabadság és közös haza szent ügye iránt lekötelezni, nemcsak, hogy a legszeretetlenebb volt a nép iránt, hanem dúlt mindent, mit utjában lelt, nem kimélve sem személyt, sem vagyont, sem lázadót, sem ártatlant, sem oláhot sem magyart, s őrök nyomort és inséget hagyván maga után. És mindezt olly népen követé el, melly ellen nem állt, melly meghódolt, melly a magyar alkotmány iránt hűséget igért!
És e dulás hősei, Dézs alól, az ellenség szinét is alig látva, gyalázatosan megszöktek, a védtelen néptől kicsikart zsákmányaikkal. Tudja meg a hon, hogy ezek Szathmár kortes népe voltak, kik közt Tyukod, Csenger és Cseke fiai fő szerepet vive, örök szégyent hoztak nevökre, s kik most csufos megszaladásuk után azt mondják, hogy fővezérök ügyetlensége, könnyelműsége, s leginkább hadtani járatlansága által döntettek vészbe, sőt árúlással is vádoljak őt, csak hogy saját hibájokat szépítsék. Valljon le fogja-e mosni Szathmár népe nevéről e szörnyű gyalázatot?
Kiemeli levelezőnk egy Topánfalváról menekűlt honleány Lázár Nina nevét, ki házról házra járva szólítá fel s buzdítá hölgytársait a sánczmunkákbani részvételre.
A város nov. 26-án tartott rendkivüli közgyülésében következők határoztattak:
1) Seregeink vezérletének átvételére Zsurmai Gallicziából menekült nyug. főhadnagy és Szakmáry önkénytes kapitány bizassanak meg. (A vezényletet ők csakugyan viszik is, de Katona Miklós felügyelete alatt.)
2) Azon nemzetőrök, kik éltöket a honért feláldozni netalán gyávák volnának, soroztassanak külön.
3) A bécsi Aula tagjainak kitűnő magokviselete jegyzőkönyvbe igtattatván, mondassék ki irányukban a közgyülés elismerő méltánylása.
4) Szólíttassák fel szomszéd Felső-Bánya városa, a vész netalán bekövetkező napjain városunknak segédkezek nyujtására.
Egy Szathmárból nov. 29-én kelt igen terjedelmes magánlevélben a Dézs körűl történt hadi mozdulatokról s utóbb megfutásról a legrészletesebb és kimerítőbb adatok foglaltatnak, mellyeket mig holnapi számunkban bővebben közlenénk, elég legyen annyit megjegyezni, hogy e levél írója Katona Miklóst intézkedései szerint itélve, az egész hadsereg állítása nyomán is, árulással vádolja. Az adatokban e levél is egyezik a fenebbiekkel, nevezetesen összes Dézs alatt volt haderőnket mintegy 17 ezerre teszi.
E levél utósó sorai igy végződnek: Tegnap (nov. 28-án) azt a hirt hozta egy huszár, hogy seregünk elvonúlása után gróf Károlyi Ede táborával Dézs alá szállott, Urbán táborát onnan kiverte, s a várost felprédálta. Adná isten! hogy igaz lenne, de én hinni nem tudom.