Arad, dec. 2-kán.
Arad, dec. 2-kán.
Városunknak nov. 18-ka óta a várral semmi baja, azaz nem ágyúztatott, és azért azóta riadónk sem volt. Szólnak ugyan az ágyúk néha; de csupán előőreinkre vagy sánczáróinkra, eddig azonban igen csekély kár okoztatott embereinkben. Tán bombáink s jól elhelyezett ágyúink tartóztatják őkemét. Bombászaink a napokban tették az első próbát, 5 hatvan fontos bombát bocsátván a fészekbe, 2 sikerűlt és a várfokon nagy zavart okozott, a három, miután főbombászunk a távolságot s a lőpor erejét tökéletesen nem tudhatta, nem oda esett, hová szánva volt. Elég volt jeléűl annak, hogy mi is felelhetünk. A vár beküldött bombáinkat megboszúlni kivánván, több 18 fontos golyót bocsátott részint bombáink, részint uj-Arad felé, de kárt nem okozhatott, az összeszedett golyókat majd annak idejében használhatjuk.
Nov. 20-ka óta Máriássynk ismét uj-Aradon van, erőnk szép részével; az ellenségnek – kivéve tán az itt-ott fellázított lakosukat, e vidéken híre sincsen, mint mondatik, Versecz felé vonúlt a temesvári zsoldos sereg, bizonyosnak állítják, hogy ott a vörös sipkások azt egy kissé megpocskolták. Furcsa dolog, egy időben Blomberg ezekkel babért aratott, most ellenők harczol. A dsidások s határőrök egy helyen a prédán magok közt összeveszvén, mintegy 30 dsidás maradt halva; lassanként elfogynak.
Máriássy tegnapelőtt a Maros mindkét oldaláról, egy század honvéddel, egy század piros szalagossal, egy ágyú, néhány Sándorhuszár kiséretében meglepette Lippát. Csapatunk, itt már ellenség nem lévén, kardcsapás nélkül bevonúlt a városba, a tartott vizsgálat után az árulók s azon lakosok, kik a csatakor embereinkre lövöldözni merészkedtek, hurokra fűzetvén, ide kisértettek, köztök Papházy, Hersics és két nyugdijazott katonatiszt, sajnálom, hogy szép nevökkel nem szolgálhatok. A comitée tagjai és Vuja, a temesvári comitée tette Kriegs-Commissair még idején megszökvén, kézre nem kerűlhettek. Csapatunk, miután kiküldetésében eljárt, nem levén Lippa körűl ellenség, más nap visszatért, s több aprólékos aquisitumokon kivűl: az ottani sóhivatalból 500 mázsa sót hozott.
Megyénkben a Maros mentén oláh hadjárást tartanak; a lázítókat s megátalkodott lázadókat itt is, mint néhány hét előtt a Körös mentén, szépen akasztatjá s lövetik. Solymoson már 5-öt kivégeztettek; reméljük, a szigorú eljárás itt is meghozza a csendet.
Aradmegye főbb tisztviselői ismét Aradon vannak, nem is minden középponti tisztviselő hagyá el a várost; csupán a pénz- és levátért biztosították Pécskán, az alispáni hivatal pedig, minthogy a megye újonczai az akkori zavart állapot miatt a városban 598megjelenni nem bátorkodtak, újonczállítás s besorolás végett, költözködött a megye egyik biztosb mezővárosába, szinte Pécskára. Az ügyészi hivatal folytonosan itt volt.
Ma vagy holnap fogadjuk, a lengyel legiót, alig várjuk a perczet, mellyben e rokonszenvű barátinkat ölelhessük; a szálláscsinálók már itt vannak. Velök érkezik több nagyobbszerű ágyú s bomba is; köszönjük s hiszszük, nem fognak unalmökban ásítozgatni.
Egy idő óta a vár egy kissé meghunyászkodni látszik, ágyúit nem igen bömbölteti a város felé; puskalövés éjjel nappal minél több, különösen az úgynevezett gólyapuskákból 2–3 latos golyókkal lövöldöznek őreinkre, már a városban is szedtek össze illyféle vasgolyókat, de uj-Arad felől a mi bátor békesi önkényteseink sem alusznak; ritka nap, hogy a vár fokáról, vagy a várból kijövők közől egyetegyet le ne durrantsanak, ezek éjjelenként egész a várbástyáig lopóznak s rémítik a várőröket. A napokban a várból hozzánk szökött katonának (szegény a szökéskor lábát törte) állítása szerint a várban roppant a betegek s halálozás száma. Csak rajta Tausendbrüderek, bár idő előtt megtisztúlna tőletek e nagy faltömeg, és mi magunkat fáradság s veszteség nélkűl oda fészkelhetnők! Sánczolásaink minden oldalról keményen folynak, s az intézkedések hathatósak, bár csak mielőbb keresztűl eshetnénk a bajon, mert keresetünk egyátalában megszűnt, és télen – ha a Maros befagy, a vár folytonosan nyugtalaníthat, jelenleg naponként előőrségre 680 fegyveres kivántatik, később még annyi fog kivántatni, hogy a várost a betöréstől s gyújtogástól megóvhassuk.
Reméljük, megjő mindennek az ideje. Városunk lassan lassan lecsillapúl, magát ismét hősiesen akarja tartani, és a gazok ellen megvédni; polgártársaink leginkább felbátorodtak a napokban érkezett egy zászlóalj székelyek látására, és így – felfogásunk szerint – a megvédésre elegendő erőnk volna, csak a békesi, csanádi s vásárhelyi fegyveres nemzetőreink idő előtt bennünket itt ne hagyjanak. Tehát növekedő erőnk, az ellenség eltávozta, s Máriássynk nyilatkozata, miszerint a város feladását indítványozókkal nem fogunk tréfálni, lakosságunknak nov. 12-ke körűl megijedt részét ismét észretérítette. De van még egy-két vastag nyakú, kiknek a magyar érdekek sehogy sem férhetnek fejökbe; a többi közt egy a leggazdagabb polgárok közől ott a reformutczában, ki a haza oltárára dúsgazdagságához képest csekély áldozatra felszólíttatván, az e részben eljárt városi küldöttséget nagy házából kiútasította, ki a sánczoláshoz semmivel sem akar járúlni, ki a katonatartásért isszonyúan zúgolodik, ki a várral békes úton akar egyezkedni, mert – ugy mond – az házát összelövetheti, és akkor mi haszna van a szabadságból, szóval, ki majus 28-a óta az egész világra haragszik, mert a város mind vejét, mind fiát a tanácsnokok sorából véletlenűl kifelejtette, és reá, mint egykori polgármesterre, a fiatalság nem igen szeret hallgatni, hasonszőrű társaival vigyázzon, hogy az előttem is tett nyilatkozataiért bizonyos helyen kérdőre ne vonassék. – Náray Imre.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
