4
4
A ház kicsi, de barátságos, csak az egy Globusiczky ijedt meg benne, mert bizonyosan rossz volt a lelkiismerete ennek a csélcsap úrnak – mond a „báró”, mielőtt az udvarház lépcsős bejáratához érkeztünk volna.193
(Vannak ilyen vendégek, akik csak látnivaló szempontjából utaznak ezen a vidéken, mindenféle különösebb program nélkül. Utaznak – leginkább vegyesvonaton, amely minden állomáson hosszabb ideig megáll, hogy az állomásfőnöktől az összes környékbeli eseményeket részletesen meg lehet hallgatni –, utaznak: hogy régi fogadóknak, például a Fekete Kakasnak vagy egy ilyen világ végén lévő Mednyánszky-kastélynak köszöntgessenek. De vajon miért ijedt meg Globusiczky, aki nem tartozik az ijedős emberek közé?)
– Globusiczky öcsém képeitől ijedt meg, amelyeket nemsokára megláthatunk – mond az utolsó báró Mednyánszky, amint egy kulcsot vett elő valamely zsebéből, amellyel a falusi ház főbejáratát felnyitotta, persze nem minden káromkodás nélkül. (Lengyelül káromkodott; azt mondják, az az igazi.)
Egykor fehérre meszelt folyosóra léptünk, amelynek egyik oldala nyitva volt, és a kertre nézett.
Valóban meg kellett állni, amint a lépcsőkön felmentünk a „gang”-ra, ahonnan pirosba, kékbe, zöldbe festett, két-három embernagyságú alakok, rettentő szakállakkal és borzasztó tekintetekkel nézegettek felénk.
Valamely szörnyű történelmi emberek, az embereknek azokból a történeteiből, amikor még óriások jártak a földön.
A legkisebb, falra festett ember is legalább a hóna alá vehette volna Csáky Pált, aki már télies, ernyős, úgynevezett vadászsapkája alól mormogva nézett körül.
A rettentő nagyságú, piros ruhás emberek vagy lefejeztek valakit éppen, vagy pedig felakasztottak valakit. Volt olyan kép is a meszelt falon, ahol karddal ütögettek agyon valakit. Gyilkosság nélkül egyetlen festmény se mutatott semmit, még ha a király is ott ült trónusában, hogy igazságot tegyen.
– Az ördögbe – mondta Csáky Pál –, a háznak ezt a traktusát eddig nem ösmertem.
– Mert nem voltál kíváncsi Mednyánszky László fiatalkori munkáira – mond oktató hangon az eleven Mednyánszky.
– Nem érek rá sok mindennel törődni, mióta a Singer varrógép képviselője vagyok – felelt Csáky Pál, de nem lehet tudni, hogy nem volt-e némi nyomaték is a szavai mögött.
– Hát itt élt a kamasz, és telefestette a „gang”-ot, mégpedig létráról, amelyre magam nem mennék fel, mert amúgy is örülök, ha nagyobb194 szédülések nélkül érem el a fekvőségemet, ahonnan csak a jó időjárás tud kicsalni. Mikor azt kell hinnem, hogy Merényben egyedül nekem kel fel a nap. Persze, a gazdasági viszonyok miatt mind ritkábbak az ilyen reggelek. Köd van, amelyben nehéz eligazodni.
– No de mitől ijedt meg Globusiczky? – vetette fel a kérdést Csáky Pál, aki lassankint hozzászokott a párbajozó óriásokhoz, akik végtére csak a falra voltak festve, egyetlen sem lépett ki a néma, papirosokkal letakart bútorzata szobákból, ahol csak nagy nehezen lehetett volna helyet kapni a régiek itt maradott emlékei miatt. (Minden karosszék úgy állott, mintha egy száz esztendő előtti embert várogatna vissza, aki már tudja, hol van a rossz rugó a szék belsejében, tehát aszerint helyezkedik el. Az óra ugyancsak takarékoskodott a járás-kelésével. Mintha jobb időkre tartogatná azt az alkalmat, amikor az időt mérni kell. A sarokba hullott valahonnan egy női szalmakalap, mert nem volt más teendője, itt várta be a változást, amely majd valamikor bizonyosan bekövetkezik a házban és a ház környékén. A régi bútorok és egyéb maradványok tudnak várni arra az időre, amíg valaki felemeli őket.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
