áldott
áldott melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (vallásügy) Hálával, áldva magasztalt, dicsőített <szent személy>. Áldott legyen az Isten. || a. Hálával, kegyelettel, áldva emlegetett. A szájhagyomány éppen úgy megőrizte áldott hírét, mint testét a természet csodái. (Jókai Mór) || b. Áldott emlékezetű: néhai, jó emlékezetű. || c. (népies) Megáldott, megszentelt. Áldott ostya.
2. (vallásügy) Olyan <személy>, akit az Isten vmely kegyelmi ajándékkal megáldott. Mária, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. Oh, kegyes szűz, méhben áldott! (Arany János) || a. (választékos) Áldott állapot: terhesség. Ne egyél olyan gyümölcsből, amit egy áldott állapotban levő asszony megkíván … (Jókai Mór) Az ember fejjel utánaintett az elmenő asszonynak. – Látta? … áldott állapotban van. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka, költői, túlzó) A sorsnak vmely adománya folytán nagyon boldog. Áldott az, [aki] … nem merő síp a sors ujja közt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Boldog, ki tűr és megbocsát, S ki szenved, százszor áldott! (Reviczky Gyula)
3. A sorstól, a természettől javakban gazdagon részeltetett. Áldott föld az ilyen, ahol örökös a tavasz. (Móra Ferenc)
4. Olyan, amiből vmi jó származik, amiből áldás fakad vkinek a számára. Áldott élet, nap; áldott szerencse, tavasz; szegény ember áldott tehénkéje. Áldott magánosság, jövel! (Csokonai Vitéz Mihály) Piros a Pecsétje; Finom a hajtása: Óh áldott, Óh áldott A keze-irása! (Arany János) Ha nem is adott még sok derűt, Áldott a mi találkozásunk. (Ady Endre) || a. Javakban, áldásban, örömökben gazdag <időszak, kor>. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, | … Te nyitod rózsákat meg illatozásra. (Balassi Bálint) Áldott nyári délután Járunk az erdőben. (Tóth Árpád)
5. (olykor gúnyos) Jósága, önfeláldozó magatartása miatt szeretetet, tiszteletet érdemlő <személy, személyt jelképező testrész>. Áldott kéz. Nem érdemes, | hogy a szerette jó királyom áldott | szivét kezében tartja. (Katona József) Bajuszt kapván áldott nője, Elkergette, vén korában. (Arany János) || a. Áldott jó: a) nagyon békességes, szelíd, jó <ember>; b) (gúnyos) kiállhatatlan <személy, emberi magatartás, megnyilatkozás>. || b. (gúnyos) Áldott rossz ember (volt): rosszindulatú, kellemetlenkedő ember (volt). || c. (ritka) <Általában vmely dicsérő, elismerést jelentő melléknév előtt fokozó határozószóként:> nagyon, jólesően, gyönyörködtetően. Oh kedves pamlagom, Be áldott puha vagy! (Petőfi Sándor)
6. <Időhat előtt az egész v. minden jelző nyomósítására.> Egész áldott nap; minden áldott percben. A vadászat minden áldott nap folyt. (Eötvös József) A kislányt egy hétig, minden áldott nap betolták a műtőbe. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -at, -ja v. -a
1. (ritka) Az, akit a sors, az élet javakkal halmozott el; bőségben élő, gazdag, szerencsés ember. Az élet áldottjainak táncoló kedvök van. (Tolnai Lajos) || a. (vallásügy, régies) Istentől testi-lelki javakkal gazdagon megáldott személy. Nemes tanács … s ennek | Tagjai légyetek áldotti Istennek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (tréfás, bizalmas) Áldotta-teremtette: <enyhébb káromkodásban:> szedte-vedte teremtette, a kutya mindenit; az áldottát: a kutyafáját, a mindenit!; áldottának: ördögnek, nyavalyának. Erre amarra adta áldotta teremtette, ami sok csak sok. (Petőfi Sándor) De mi az áldottának jönnek kegyelmetek ilyen sokan? (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
