szűnte
szűnte [ű-e v. ü-e] főnév (személyragos) ..tük v. (régies) ..tök; ..tét (ritka, irodalmi nyelvben)
Vmely folyamatnak, benyomásnak, hatásnak bekövetkezett (meg)szűnése. Légy könnyen ingó, mint a gyenge fa, Mely szinte földig hajlong a szelekben, De szüntökön kinyujtja ép fejét. (Vörösmarty Mihály) Az emberek szíveiből elmúl az első ijedtség az első csapás szűntével. (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
