szüntelen
szüntelen [e-e] melléknév és határozószó, (régies) szűntelen
I. melléknév -ül
1. Szünet, megszakítás nélkül, folytonosan végzett, folyó, történő. Szüntelen zajongás, jajgatás. Mi voltam?… befelé sajgó szüntelen panasz. (Szabó Lőrinc) || a. Szüntelenül: szünet, megszakítás nélkül, folytonosan. A pisztoly… szüntelenül magánál hordta. (Kosztolányi Dezső) A lány… szüntelenül hízik, s ezt sehogy sem szereti. (Nagy Lajos)
2. (túlzó) Nagyon gyakran történő; sűrűn ismétlődő. Szüntelen közbeszólásaival zavarja a tárgyalást. Ez az ember szüntelenül a kocsmában ül.
II. határozószó (kissé választékos)
1. Folytonosan, állandóan; szüntelenül. Szüntelen esett az eső; szüntelen dolgozott. A hajóban az a szűntelen való rengetés… a gyomrot felkeveri. (Mikes Kelemen) Szüntelen | fuldokoltam egy gazdag Semmiben. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó) Sűrűn ismételve, ill. ismétlődve; nagyon gyakran; mindig újra; szüntelenül. Ez a fiú szüntelen pénzt kér. Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüntelen. (Madách Imre)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
