megtérés
megtérés, metanoia (gör.): I. Szóhasználati kérdések. A ~ fogalma a Bibliában gyakran körülírva szerepel: az ember megtanul jót tenni, a jót keresi, nem a rosszat (Iz 1,17; Ám 5,14 kk.); szíve az Úrhoz ragaszkodik (Józs 24,23); körülmetéli a szívét (MTörv 10,16; Jer 4,4) stb. De a héb.-ben azért külön ige is élt a ~ jelölésére, a sub, amely az utána álló viszonyszótól függően v. ’elfordulni a bűntől’ v. ’Jahvéhoz fordulni’ értelmet fejezett ki. Ebből fejlődött ki a zsidóságban a ’megtérés’ értelmű tesubah főnév. Az ÚSz hellén-zsidó kv.-eiben a ~ fogalmát a metanoia főnévvel is jelölték a szerzők. – II. Az ÓSz-ben a ~ erkölcsi fordulatot jelentett, amikor is az ember szakított korábbi magatartásával és Istenhez fordult, hogy teljesítse akaratát. E fogalom körét egyfelől a vallási eszmény határozta meg, amelyet az ember elérni törekedett, másfelől viszont az a távolság, amely az embert ettől az eszménytől elválasztotta. A helyzet állandóan változott. Így a próf.-knál a ~ az a valláserkölcsi magatartás, amelynek jellegét a bálványoktól és Jahve semmibe vételétől való elfordulás és Jahve parancsainak megtartása szabta meg (Jer 7). Ozeás és Ámosz azt hangsúlyozta, hogy a nép nem akar megtérni, ezért elkerülhetetlenül lesújt rá Jahve ítélete nemzeti katasztrófa formájában (Oz 5,4–9; 7,10–12; Ám 4,6–11). Jeremiás és Ozeás ~en, ill. ® elpártoláson az embernek Jahve hűségre kötelező szeretetével szemben tanúsított magatartását értette. Szerintük Jahve szerető Isten, aki olyan népéhez, mint a vőlegény a menyasszonyához (Jer 2,2; 3,1; Oz 1–3); ezért joga van a viszontszeretetre és az engedelmességre. Ez az istenkép olyan mélységet és egyetemességet adott a ~ fogalmának, amely az ÓSz-ben fölülmúlhatatlannak bizonyult. S valóban, e próf.-k hangsúlyozták is, hogy Izr. ~e Istenhez nem lehet ember műve; magának Istennek kell az ember erkölcsi életébe belenyúlnia. Az elérkező büntető ítélet azonban nem utolsó szava lesz Jahvénak: ~ és üdvösség követi, és ezt Isten fogja végbevinni (Jer 24,7; vö. 31,31 kk.; Oz 14,2–10). Bár a ’megtérni’ jelentésű ige különösen Jeremiásnál és Ozeásnál gyakori, maga a gondolat a többi próf.-tól sem idegen. – A fogság után Izr.-ben bekövetkezett egy fordulat a törv. iránti hűségben megnyilatkozó egyéni vallásosság és a törv.-ben előírt tettekre törekvés irányában. Ennek megfelelően a ~ is elsősorban a törv.-re irányult. Sok szerző alábecsüli a vallási élet szintjét ebben a korszakban, mert a törv.-ben csak egyfajta óvóintézkedést látnak, amely nem teszi lehetővé az ember személyes kapcsolatát Jahvéhoz; szerintük erre engednek következtetni az olyan kifejezések, mint a törv. elhagyása (2Krón 12,1) v. a törv.-hez visszatérés (Neh 9,29); ezzel a bűn fogalma is elsekélyesedett. Ám ez a vád valójában nem annyira a fogság utáni próf.-kat illeti, akiknél még megtalálható a teljes belső ~ gondolata (Ez 18,30–31; Zak 1,3–6; Mal 3,7), hanem sokkal inkább a bölcsességi irodalmat. Ugyanakkor az a kép, amelyet pl. Kr. e. 200 k. Sir nyújt Izr. fiainak vallási életéről, a törv.-ről vallott olyan fölfogásnak felel meg, amelynek még semmi köze nem volt a későbbi rabbinista kazuisztikához. Itt még van tere a Jahvéhoz való kapcsolódásnak, az őszinte bűntudat és alázat megnyilvánulásának (3,17–24; 7,16 kk.; 8,5–7; 10,14–18 stb.), és eleven az a meggyőződés is, hogy a bölcsesség (értsd: a valláserkölcsi élet) Jahve ajándéka (1,1; 6,37–38 stb.). De meg kell engedni, hogy ebben az időben a szabad akarat lehetőségeit nagyon hangsúlyozták, a bűn és a ~ fogalma viszont tökéletlen maradt az ÚSz-hez képest. – III. Az ÚSz-ben Keresztelő János is, Jézus is azzal áll az emberek elé, hogy ~re szólítja föl őket, és ezt az ® Isten országa közeli voltával okolja meg (Mt 3,2; 4,17). Az exegéták többsége meg van róla győződve, hogy itt a gör. metanoein ige nem ’bánkódni’ v. ’bűnbánatot tartani’ értelmű, hanem olyan belső fordulatra, ~re utal, amely az emberi magatartás teljes körét érinti. Ismét a próf.-k ~re intő szavával állunk szemben, csakhogy most már elérkezett a messiási idő, és mindenkitől, így a vallásosságukban külsőségessé vált farizeusoktól is gyökeres belső ~t követelt. Ami az ÚSz-ben a ~re fölszólításnak sajátos jelleget ad, az a Jézustól hirdetett Isten országa, amely már közel van, és amelynek Ő maga a központja. A ~ következményei akkor mutatkoznak meg, ha Jézus szavait és tetteit is figyelembe vesszük, mégpedig összességükben: Isten minden erejének latba vetésére hívja föl az embert egy olyan eszmény elérése érdekében, amelyet a világban teljes egészében meg kell valósítani, olyan önmegtagadás árán, amely a lemondásban készen áll a legvégsőkig is elmenni. Itt tehát mind az emberi életnek, mind Izr. létének átértékelésével állunk szemben. – Az ap.-i igehirdetés Jézus tanításához lényegében nem fűzött hozzá semmi újat, de az ap.-ok már hivatkozhattak Jézus halálára és feltámadására, a Szentlélek eljövetelére, vagyis az Isten országának pneumatikus formájában való kinyilatkoztatására. Már az ApCsel 2 is mutatja, ahol Péter ap. a Szentlélek kiáradása után a népet a ~re szólítja föl (2,38), hogy az új helyzetnek milyen nagy szerepe volt abban, hogy szavainak foganatja lett. De épp az üdvösség új rendjének magasztossága hozta magával, hogy a ~ szó háttérbe szorult a ® hittel szemben, amely az üdvösség természetfölötti rendjének értelmi elfogadásán kívül azt is magában foglalja, hogy az ember teljesen odaadja magát Krisztusnak. Már Mk 1,15 is egy síkra helyezi a ~t és az ev.-ban való hitet, egymással; vö. ApCsel 2,38; 20,21; Zsid 6,1. Az ÚSz-ben a ~ egész embert átfogó voltát különösen azok a körülírások fejezik ki, amelyek a sötétségből a világosságra, a halálból az életre, a bűn szolgálatából az igazság szolgálatába való átmeneteire utalnak. Hogy a metanoia szónak a katekézisben szilárd helye volt, azt a 6,1 tanúsítja. Ugyanebben a levélben olvasható, hogy a visszaeső bűnös számára „lehetetlen” a ~ (6,4–6). A szerző ezzel azt akarja mondani, hogy az, aki Krisztus üdvözítő munkáját hitetlenségével elveti, jóllehet előbb elfogadta, megmenekülése egyetlen lehetőségétől fosztja meg magát (vö. 10,26). ® bűnbánat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
