megtestesülés
megtestesülés, inkarnáció (lat. incarnatio): a második isteni személy, a Fiúisten emberré levése. Az ÚSz kv.-eiben a szó nem szerepel, a fogalmat azonban mint az ÚSz központi misztériumát feltételezik és említik is. A korai (Gal 4,4; 2Kor 8,9; Fil 2,6 kk.) és a kései (Jn 1,14; 1Jn 4,2; 2Jn 7) megfogalmazások megegyeznek abban, hogy a testben eljövetelt a praeexistentiával szoros kapcsolatban kell szemlélni; az eljövetel indítéka és célja ugyanaz (vö. Fil 2,9; Ef 4,9 kk.; 1Tim 3,16; Jn 1,18). A ® gyermekségtörténetből ua.-t lehet kikövetkeztetni, mert Isten közreműködése (Jézus szűztől születése a Szentlélek által) különös hangsúlyt kap (Mt 1,18–20; Lk 1,35; vö. Mt 1,16). – A Gal 4,4 szerint akkor került rá sor, amikor „elérkezett az idők teljessége”. Az idők a ~sel érik el teljességüket, mert Krisztus földi élete jelenti „az idő közepét” (H. Conzelmann). A ~sel Isten önkinyilatkoztatása, önmagának teremtett személyben való kimondása elérte a tetőpontját. Az Iz 7,14-ből idézett (Mt 1,23) ® Emmanuel név tanúsítja, hogy viselőjében nem csupán jelenlevő, hanem népének megváltást készítő, tevékeny Istent láttak. Mint Krisztus életének kiindulópontja (térben és időben), a ~ felöleli ennek az életnek a szakaszait is, és mindazt, amit Krisztus az ember üdvösségéért tett. A testben eljövetel jel (vö. Lk 1,29; Iz 7,14), jele annak, hogy az Ádám-ivadék emberiség helyzete teljesen megváltozott, új lett. Az Ádám–Krisztus-párhuzam (tipológia) ezt egyértelműen tanúsítja (Róm 5,12–21; 1Kor 15): a korporatív személyiség gondolatának figyelembevételével Krisztus élete a ~től a megdicsőülésig – épp megdicsőülése (= feltámadása) révén – a keresztény életútját is meghatározza, mert annak, aki megkeresztelkedve magára ölti Krisztust (Gal 3,27; Róm 13,14), a ~ lehetővé teszi a Krisztusban való életet, az új teremtményi létet (2Kor 5,17), szabad utat nyit az Istenhez (Ef 2,18; 3,12; vö. az úsz-i szoteriológiával). Így az ember törekedhet rá, hogy Isten képmására alkotott, szt. teremtmény legyen (vö. Ef 4,23; Kol 3,10). A pasztorális levelek (1Tim 6,12 kk.; 2Tim 1,9 kk.; 4,1 kk.; Tit 2,11 kk.) Krisztus ~ében és a Krisztus életében lezajlott eseményekben Isten dicsőségének a Krisztus újraeljövetelét (® parúzia) elővételező kinyilvánítását (® epifánia) látják, s ezáltal a ~ mintegy átfogja „a közbülső időt”, az epifánia pedig mintegy nevelő szerepet kap (E. Pax).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
