Árpádkori törvény magyar szavai
Árpádkori törvény magyar szavai
A mi magukat a törvénycikkelyeket illeti, ezek bárha nem tárják is fel előttünk azt a »számtalan magyar fordulatot«, melyet Szalay László egy jegyzetben bizonyítás avagy részletezés nélkül odavetőleg felemlít, – annyi kétségtelen, hogy más észjárás, más formulázás, pongyolább irály és több olyan tételnek, mondatnak foglalatjai, a melyeknek zavarossága egy idegen és helyenként meg nem értett minta utáni dolgozatra vallanak. Mindössze három magyar kitétel fordúl benne elő.
Az egyik az a capecium szó, mely alatt nyilván kepét kell érteni. Bár a kepe fogalmának beléillesztése ama 44-ik cikkelybe, mely szól a bitang szolgáknak adásvevése tilalmáról és birságairól, már nem zavarhatja a konstrukciót – mint azt a Corpus Juris glosszája megjegyzi, mert a mondatot sem a Sámboki lectiója szerint, sem az Endlicher által közzétett szövegben szabatosan megoldani amúgy sem sikerűl. Megjegyezzük még, hogy a capecium, capecius vagy capetiae, a mint a szó III. Ince pápának a kalocsai főpaphoz intézett egyik levelében szerepel, kizárólag magyarországi szolgáltatás értelmében fordúl elő. Ezenkivül még csak a Mátyás király 1481-diki dekrétumban (V. art. 5.) említtetik s analog összeköttetésben a Kálmán-cikkelyhez; t. i. természetbeli szolgáltatás pénzértékű meghatározása, amott megváltása céljából.
A második magyar kitétel – ugyanazon cikkelyben – az a »jokuscidarius« (?) szó, mely a 44-ik czikkelyben olvasható – de kizárólag az Endlicher által közzétett szövegben. A Corpus Juris kiadásaiban s a Sámboki-féle alapgyűjteményben nem fordúl elő; az az egy szó kimaradt. Kétségen kivűl ugyanazt a magyar kitételt akarta reprodukálni, mely sz. László III. Dekr. 13. c. a. mint »Jokergech« – Sámbokinál »Joccerdech« – szerepel »jószág-(marha-) kergető, kereső« értelmében. Amint a corp. Juris jegyzete: disquisitor bonorum; a Sámboki kurta glosszariuma pedig: furtorum collectores latin értelmezéssel próbál visszaadni.
Végre a harmadik és legnevezetesebb magyar szó az Abric törvényszerkezetében, a mega (megye), megalis (megyei) ismételt használata, a megfelelő latin kitétel helyett, a latin mondat közben: p. o. Ducis ministri qui in mega regis sunt etc. Avagy: in qua Comitis Mega Rex digrediatur, duo judices megalis etc. Tehát megye és megyei: két olyan fogalom, melynek különböző, de régtől használatos latin terminusok felelnek meg, akármily értelemben használjuk e szót: limes, comitatus vagy districtus jelentésében. Mondhatnák, hogy Albric, a magyar megyének, megyebírának sajátlagos természete, jogállása által megragadtatva, a különbözést a magyar elnevezés által kivánta jelezni. De ez nem felelne meg sem az előző, sem a következő források, oklevelek irálya, latin nyelvhasználatának. Sokkal közelebb fekvő a magyarázat, miszerint Albricot – s ez egy érv idegen származása mellett – megragadta, az a sűrűn hallott magyar szó: megye, megyei – a fülében csengett; és bár deák dolgozatának magyar szinezetét, zamatát annak eredeti használatával emelni, kimutathatni vélte. Mert ismételjük, se szükség nem kivánta, se szokásnak meg nem felelt.
Bekenga királyné siremléke.
(A zárai S. Mária templomban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
