Atílla, dolmány, kabát = kabadion.
Atílla, dolmány, kabát = kabadion.
De ha volt is őseiknél egy vastagabb posztóbul készült téli felöltő, a térdig érő felöltők azon csoportja, melyet nem bőrből, hanem más anyagból, akár posztóbul, akár vászonbul vagy selyemből készítettek, mégis inkább a nyári viselethez tartozott. Már az előbbi fejezetben utaltam azon adatokra, melyek azt bizonyítják, hogy az atillaszabású felöltő a honfoglalás koránál jóval előbb meghonosodott a kelet-európai turán népek közt, joggal föltehető tehát, hogy ez a lebediai magyaroknál is el volt terjedve annál is inkább, mert az Árpádok korára nézve már ábrázolatos emlékre is hivatkozhatunk a velenczei Sz. Márk-templom egy pár mozaik-képében, minők: az igazi hitre tért scythák és az indusok (20. 7–9.), melyeket nyilván a magyar viselet fölhasználásával készítettek. A mai atilla s a korábbi századok dolmánya tehát ennek a honfoglalás előtti felöltőnek az egyes korszakok divatos áramlatai szerint bizonyos mértékben átalakult, de alapidomát folyton megőrzött maradványa. Ez magyarázza meg, hogy a kaukázusi kabardoknál és cserkeszeknél a magyarokkal való egykori kapcsolat hagyományain kivül olyan atillaszabásu felöltőt (cserkeszka) találunk, melynek magyaros jellege egy német ethnographusnak, a Kaukázusban sok ideig élt Erckert tábornoknak is feltünt. A kabardokról, kiknek nemzeti neve teljesen azonos az Árpádhoz csatlakozott kabarok nevével, azt irja Chantre, hogy hatalmuk korszakában az összes szomszéd népek csodálatának tárgyát képezték, őket utánozták valamennyien, a lovagiasságra vonatkozó szabályaikat, törvényeiket és hagyományos szokásaikat átvette az egész cserkesz nemesség s az ő viseletük terjedt el a Kaukázus népeinél, miként Európában a párisi divat. Sokkal könnyebb azonban megállapítani, hogy már a honfoglalóknál is használatban volt az atillaszabásu felöltő, mint régi nevére rámutatni. Az «atilla» nagyon is új elnevezés, akár olasz eredetü, akár a «buda», «zrinyi» sat. nevek mintájára alkotott szónak tartsuk. A «dolmány» a janicsárok felöltőjének volt a neve (dhôlâmân), nálunk kétségkivül csak az ozmanlikkal való érintkezés idejében honosodott meg s nem tartozik a magyar nyelv régi török elemei közé. De ha megvolt s egyes átalakulásai mellett is folytonosan használatban volt a ruha, akkor nevének is kellett lenni s ez nem lehet más, mint a specziális jelentésére nézve már egy kissé elhomályosodott s inkább csak a felöltő általánosabb megnevezésére használt kabát szó, melyre vonatkozólag Konstantin császár a byzanczi udvar szertartásairól szóló könyvében azt irja, hogy az udvari ebédre a turkok vagyis a magyarok és a kozákok követei saját «kabadion»-jaikban (χαβαδιον) vezettessenek be. A «kabadion» aztán, melyet némely byzanczi iró perzsa viseletnek tartott, a mint hogy a Szasszanida-viselet emlékei után ezt nagyon természetesnek kell találunk, a byzanci udvarban is meghonosodott. A kabát tehát kétségkivül a díszruhának volt egyik darabja; az elnevezés mai használatában is megmaradt a jelentésnek azon árnyalata, hogy az uri rend által használt könnyebb fajta felöltőt nevezzük kabátnak.*
Erckert R. Der Kaukazus und seine Völker. Lipcse, 1887. 104. l. – Chantret l. 28. jegyzet alatt. – Konstant. Porphyrog. De ceremoniis, II. k. 52. f. V. ö. gr. Kuun G. Relat. Hung. I. 179. Salamon F. Magyar hadi tört. 98. A cseh «kabat» a magyarból való s nem megforditva, mint Miklosich gondolja. M. Nyelvőr. XI. 1882. 222. A szó alapja nyilván a perzsa «kabât». Ide tartozik az arab-török «kaftán» szó is.
Az atillaszabásu térdig érő felöltő a közép-ázsiai törökségnél is megvan, csakhogy – mint Vámbéry irja a turkománokról – nem díszruhának használják, hanem rablókirándulásaik alkalmával öltik magukra. A régi magyarok kabátja s a törökök dolmánja közt tehát inkább a használat módjában, mint az öltöny alakjában volt a különbség, ez pedig aztán a kelme minőségére volt befolyással. A honfoglalók kabátja a nálunk elterjedt legfinomabb kelmeneműekből készült, ugymint selyemből, melyet régi hazájukban a közép-ázsiai és khorasszani, nagy kiterjedésü kereskedést űző városok szolgáltattak a kelet-európai turánoknak, aztán arany szövetből, melyet Ibn Roszteh szerint a byzanchiaktól szereztek be. Ellenben a későbbi közép-ázsiai és anatoliai törökség hadi felöltővé alakult «kabadion»-jánál, a janicsárok dolmányánál a közönséges posztó is megtette a szolgálatot.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
