Az alsó ruha. Gatya, nadrág.

Full text search

Az alsó ruha. Gatya, nadrág.
A milyen különböző és sokféle volt őseink felső ruhája, oly kevés változatosságot találunk az alsó ruhánál. Az elnevezések közül csupán a gatya az, mely régebbi a honfoglalásnál, a nadrág, harisnya, salavári, mind később honosodott meg nyelvünkben. Mindamellett a bő vászongatyán kivül, melynek a mai magyar gatyával egyező jazig- és párthuskori idomáról már az első fejezetben szóltunk, kellett lenni egy bőrből, nemezből vagy vastagabb posztóból készült szűkebb téli alsó ruhának is, melynek szárait a csizmába gyürték, miként a későbbi szűk magyar nadrágot. Valamennyi olyan emléken megtaláljuk ezt a nadrágforma ruhát, a mi valami módon összefügg a honfoglaláskori és előtti magyar viselettel. Megvolt a parthusoknál és Szasszanidakori persáknál (1. t., 10., 15–16.), aztán a népvándorláskori turánoknál, mint az altaji turk (4. t., 3.), a kelet-európai hunn (4. t., 1.), s magyarországi avar (4. t., 2.) viselet körébe tartozó képes ábrázolatok tanúsítják; a honfoglalás ideje körül erre utalnak a byzanczi (17. t. 3.) és kaukázusi (17. t., 4.) viseletre vonatkozó emlékek, továbbá egypár déloroszországi kun szobor (20 1., 2.); az Árpádok korából felhozhatók a velenczei Szent Márk-templom scythái és indusai (20. 79)s a mennyiben a lábszárat nem tekintjük meztelennek, a pécsi domborművek (19. 3–4., 18–26.). Mindezek azt bizonyítják, hogy azon környezetben, melynek befolyása alatt fejlődött ki a honfoglalók viselete, úgy a korábbi, mint a későbbi időkben mindig és mindenfelé megvolt a nadrágféle öltöny, lehetetlen tehát, hogy az Árpád korabeli magyarok is ne ismerték és használták volna. Lehetséges, hogy ezt is gatyának nevezték, hiszen a magyar «gatya» szónak megfelelő vogul «kas» szó térdig érő bőr- vagy posztó nadrágot jelent, tehát olyanforma alsó ruhát, a minőt a nagyszentmiklósi vitéznél találunk. De bárminek tulajdonítsuk is, hogy a későbbi magyar viselet egyik legjellemzőbb darabjának, a csizmába gyűrt szűk nadrágnak neve későbbi a honfoglalásnál: annyit bizonyosnak tarthatunk, hogy ha nem is későbbi formájában, de ahhoz hasonló alakban maga a ruhadarab megvolt már a honfoglalás előtt is.*
Gatyára l. 10. jegyzet és szöveg 5. l. – A nadrágra l. szöveg 61. l. A szó Miklosichnak a magyar nyelvbeli szláv elemekről irt műve szerint csak az ó-szlovénben (nadrazi) és magyarországi ruthénban (nadragi), meg aztán az oláhban van meg (nadraži). M. Nyelvőr. XI. 1882. 359. – Hunfalvy P. Vogul föld és nép.
A mi alakját illeti, úgy látszik, inkább szűk volt, mint bő. A testhez álló nadrág ép olyan hagyományszerű volt a kelet-európai turánoknál, mint az, hogy a nadrágszárat a csizmába huzták. Ilyen volt a szkitha (1. t., 5., 8–9.) s a kercsi katakombák freskoi szerint a szarmata nadrág (4. t., 8–9.), megvolt továbbá a bakancsba huzott szűk vászon nadrág (1. t., 10.), bő gatya és a bokában összekötött salavári mellett a parthusoknál; a magyarsághoz közelebb eső időből ezt a szűkebb idomot találjuk a byzanczi (17. t., 3., 6–7.) és kaukázusi (17. t., 4.) emlékeken, egyik déloroszországi kun-szobron (20. 2.), a velenczei Szt. Márk-templom scytháin és indusain (20. 79.) s a hainburgi Attila-szobron (19. 9.). Kevesebb nyoma maradt a gatyának. A parthus és jazig gatyának (1. t., 11., 2. t., 2.), mely hosszú volt s egész a bokáig ért, a magyar gatya a legközvetlenebb folytatása, mind a mellett ilyen öltönyt nem találunk a magyarsághoz idő tekintetében közelebb eső emlékeken; vagy azt kell tehát föltennünk, hogy a honfoglalók nem ismerték a gatyát, a mi a föntebbiek után egyszerűen képtelenségnek tűnik föl, vagy azt kell hinnünk, hogy a honfoglalóknál az a csupán térdig érő rövid gatya volt elterjedve, a mi itt-ott a dunántúli magyarságnál, különösen pedig – a mennyire eddigi észleleteim terjednek – az idősebb cselédségnél, öreg béreseknél van szokásban s e miatt aztán az emlékeken nem mindig lehet megkülönböztetni, hogy melyiket kell térdig érő gatyának s melyiket a felöltő alól kilóggó hosszú ingnek tekinteni. Ez az eset áll például egypár kaukázusi emléknél (17. t. 45.) s aztán a X–XI. századbeli evangelium egyik lovas csapatánál. (17. t., 7.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me