Öv, csat, kapocs, gomb.
Öv, csat, kapocs, gomb.
A felső ruha összefoglalására a szkitha kortól fogva ismert övön kivűl már csatot, kapcsokat, gombokat is használtak őseink. Az övről csüngött bal felől a kard, mint a déloroszországi emlékeken, a Szasszanidakori ezüst csésze turán királyánál (4. t. 1.) s a kunoknak tulajdonított csészetartó szobrokon (20. 1.) látjuk; a kard alatt volt szintén az övhöz erősítve az íjjtartó, jobb felől pedig a nyilvesszőtartó tegez. Ugyanezen szobrokon több más apróság is csüng le az övről, ezek közt fölismerhető a fésü (20. 3–4.) s bizonyára közéjük tartozott az aczél és kova, melyet még az elhunyt sirjába is beletettek. Az öv keskeny szíjból állt, melyet csattal vagy, mint a bezdédi (Szabolcs m.) lelet egyik sirlelete mutatja, bronz kapocscsal kötöttek össze; a szíj az említett Szasszanidakori király, a nagyszentmiklósi vitéz (4, t., 2.) s a nagy-enyedi Szent Demeter-kép letepert barbar királyának (17. t., 1.) öve szerint kerek gombokkal volt megrakva. Honfoglaláskori leleteinkben gyakoriak az alul két peczekkel ellátott kerek, szív- vagy paizsidomu szíjgombok (10. t., 8., 9., 21., 22., 26–27); ezek egy része kétségkivűl övdiszítmény volt, mint a felső-volgavidéki méri leletekben előforduló s a mieinkhez sokban egyező, gyakran egészen hasonló szíjdiszítményekről (8 t., 1–4.) Uvarov kétségtelenül megállapította. A ruha hasítékának hosszában, mely vagy mai viseletünkhöz hasonlóan a mell közepén ment egyenesen lefelé, vagy pedig rézsutosan, a válltól, valószinűleg a bal válltól kiindulva a másik oldalon levő, tehát a jobb csipő irányában, a felöltőt gombok vagy kapcsok foglalták össze. Már a sokat emlegetett Szasszanidakori turán király felöltőjének kihajtott vagy esetleg prémes szegélyén észlelhetünk kettős gombsort, mely a derékig tart; hasonló, csakhogy egy soros kerek gombozat megy lefelé a övig a nagy-enyedi Szent Demeter-kép barbar királyának felöltőjén; egy déloroszországi csészetartó szobron szintén jelezve van a gombsor derékig érő s meglehetős széles szegélylyel vagy prémmel, melynek közepén rombus-idomu gombfélék vehetők ki (20. 5.); a velenczei Szent Márk-templom sycthiáinál a részint függélyesen, részint pedig rézsutosan menő szegélyzeten nem találunk olyan alakot, a mit gombnak nézhetnénk, – úgy látszik, a gombot itt kapcsok helyettesítették, viszont azonban a ruhaszegélyzetből kiálló keskeny s hosszukás rovátka-idom nem lehet más, mint a sújtásnak valami neme akár színes bőrből, akár pedig aranynyal tarkázott szövetből (20. 8–9.). Erre emlékeztet egy bokharai kaftán szegélye, melyet gr. Zichy Jenő hozott magával közép-ázsiai utjából; a szegélydíszítmény itt is selyemből van kötve. Honfoglaláskori leleteinkben többször előfordulnak a pitykealakú füles gombok. Bezdéden (Szabolcs m.) egyik sirban tiz darabot találtak a csontvázon a mellkas bal szélétől lefelé egyenes irányban, egymástól egyenlő távolságra, ezek tehát minden kétségen kivül a ruha két szárnyának összefoglalására szolgáló gombok voltak; egy másik sirban a nyolcz pityke kétsorosan volt elhelyezve a mell közepén és ettől jobbra; a pitykék rossz ezüstből készültek s két, részint hosszában, részint keresztben metszett félgömbből vannak összeforrasztva. Ha azonban kizárólag csak pitykét használtak volna őseink a ruha összefoglalására, akkor a honfoglaláskori sirokból sohsem volna szabad hiányozniok, pedig sokszor hiányoznak még az említett bezdédi leletnél is. Az I. Endre király érmével datált kecskeméti Árpádkori temető a gombnak egy másféle nemére utal; egyik sirban ugyanis, ugyanabban, a hol az Endre-féle érem volt, a csontvázon a nyaktól a köldökig rézsutos irányban hat darab nagyon vékony ezüst lemezből készült s alján több helyen átlyukasztott kúpok találtak, ezeknek a belseje nyilván valami porladó anyaggal, valószinűleg fával volt kitöltve úgy hogy a nagyobb fajta gomb formáját a faváz adta meg, a mit aztán esetleg valami szövetneművel vagy bőrrel vontak be s úgy erősítették rá a kúpalaku ezüst lemezt. A vállra vetett ruhánál a szűr összefoglalásának módja vehető ki a déloroszországi kun szobrokon (20. 2–3., 5–6.); mellen ugyanis a váll felé mindkét oldalon egy-egy kerek boglár látszik s a két boglárt szíjazat köti össze, melyet a hónalj alatt vezettek át; lehetséges, hogy az előkelőbbeknél a szíj gombokkal, boglárokkal is ki volt rakva, mire a nagy-enyedi Szent Demeter-kép utal (17. 1.)s ebből fejlődött ki a későbbi menteláncz, honfoglaláskori leleteink között azonban alig egy-kettő van olyan, melynél az egyes tárgyak fekvését pontosabban megfigyelték s így nem tudunk olyan leletre hivatkozni, melynél a gombok elhelyezéséből erre következtethetnénk.*
Arczél s kova a kecskeméti leletben. Arch. Ért. XVI. 1896. 42–43, 45, 49–50. – Bezdédi lelet kapcsát, l. u. o. 408–409. l. – A bokharai kaftánt l. Zichy J. gr. Kaukázusi és középázsiai utazásai. I. k. a 164. l. közölt XXXVI. t. leirása 208. l. – A bezdédi pitykék elhelyezéséről. l. Arch. Ért. XVI. 411. l. – Az I. Endre érmével datált kecskeméti temetőről Kada E. ur volt szíves közölni velem az adatokat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
