Ányos Pál: Bessenyei Györgynek
Bölcsen okoskodol küldött leveledbe, |
Midőn a tanittást forgatod eszedbe, -
Mellyet velem vettél még gyermekségedbe'.
Kijöttünk semmiség setét barlangjából, |
Prometheus adott részt lopott lángjából,
S igy emberek lettünk nem voltak számából.
Mihelyt e nagy világ fiaivá lettünk, |
Már szabadságunkba akkor csorbát vettünk,
Midőn kényünk szerént nem pityereghettünk.
Jutván életünknek alkalmas korára, |
Nem is ügyelhettünk más nemzet szavára,
Mindegyiknek annya tett szót ajakára.
Mint midőn a kertész sétálgot kertében, |
Nem tud ellent állni a fa törvénnyében,
Csak idegen szültét csudállya tövében.
Hát hol kifejtőzött lelkünk bilincséből, |
Még gondolkodni is atyánk tetszéséből
Tanultunk, s itélni mesterünk eszéből!
Ez üldözi egész emberi nemünket, |
S ha meg nem rostáljuk azután eszünket,
Elől itéletek láncolják éltünket!
Irigylem sorstokat Szatarcha népei, |
Hevernek nálotok Arimásp kinesei,
Kik után sohajtnak világ gyermekei.
Vallyon mért nem kedves az arany ezeknél? |
Most is megmaradnak régi törvényeknél.
Im, tanittás mennyit tesz a gyermekeknél!
Nem sir Essedonban az attya fiáért, |
Nem haldoklik Acis eskütt Klorissáért,
Virágzó éltének elalutt lángjáért.
Erre oktattattak annyok emlőjénél, |
Hogy megholt rokonik fagyos teteminél,
Olly vigan álljanak, mint tánc elejénél.-
Barátom, ne kivánd, tovább gondolkozzam, |
Inkább Istenemnek, engedd, hogy áldozzam,
S az örök végzések rendén csudálkozzam!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me