Kosztolányi Dezső: A KOMÉDIÁS DALA
nézzétek e szines pokolt.
Keblem sajog a tompa kíntul,
de jőjjetek, ajkam mosolyg.
bohócruhába öltözöm.
S elfojtom értetek, dacolva,
eget-kivánó ösztönöm.
de rája süveget csapok,
s nem érezem a tarka lomtul
az égető, nagy bánatot.
a falba vágom homlokom.
Mindent teszek, holtig gyötörve:
imádkozom, káromkodom.
ti vagytok és - nem élek én.
Fogjátok is át a világot,
nekem nincs semmim e tekén!
a szédülő körforgatag,
aranyszörnyek sötét hajába
kapaszkodom meg bágyatag.
csak törtetek némán elől,
elszáll szememből minden élet
és célt nekem szótok jelöl.
hogy e világon létezem,
a durva ember-rengetegben
nem nyúl dijért mohó kezem.
megráz egy furcsa hangulat,
mert látom, itten mind mulatnak,
csak a komédjás nem mulat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me