Kosztolányi Dezső: CSÖND
véresre horzsolt szívemet kötözd be,
ontsd rám a holtak áldott balzsamát!
fullaszd el égő, száraz torkomat,
alélt fejem zsongó, nagy csend fürössze.
ónsúlyod égőn nyomja vissza mellem,
végsóhajom szelídeden fogadd.
halk ájulatba nyögve vesszen el,
és szó ne keljen boldogságom ellen.
tűnjön le róla a vér régi mocska,
míg boldogan nagyobb öröm emel.
lebegjen a felejtés bűvkörén,
s ne bántson a bűn, a sár és a rozsda.
fülembe kriptád hallgatása csöng,
s mélységeidből nem nézek föl én:
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me