Verseghy Ferenc: 2. Orfeus Dafnisnek.
2. Orfeus Dafnisnek.
| Dafni! egy álmam volt, félek, ha képzelem. |
nem lehet, még tőled titkát nem érthetem
tudod az álmokat fejteni reménlem.
| Tsak ketten mentünk el Kastalis völgyébe |
Parnassus hegyének ama szép öblébe,
melly Apollót sokszor fogadja ölébe.
| Még messziről láttuk a hegynek tetejét, |
ugy tetszik Klionak hogy hangos énekét
hallottuk, de még nem érthettük beszédjét.
| Közelebb sétálunk: a hegy oldalába |
foglalatos, izzad szép találmányába,
hogy első lehessen uj tudományába.
| Nézget Uranie az Egek boltyára |
tubusokat szegez Venus planetára
nézi, a Nap körül mint jár tzirkalmára.
| Klio éles szemmel minden Országokat |
nagy könyvébe irja a bajnok tsatákat
Böltsek elméjéből eredett tsudákat.
| Huzza Kalliope nagy száru tsizmáját, |
lassu Versbe szedi Vitézek pálmáját,
a Fő embereknek ditséri munkáját.
| Méreti a Földet Thalia lántzokkal, |
meg tiszteli Faunnust nagy ajándékokkal
a serény munkára inti szép szavakkal.
| Lanthoz igazgattya Euterpe sipját, |
tsendessen vagy frissen mozgatván tiz ujját.
Kedvre változtattya a hegynek unalmát.
| Koholván Erato félénk szerelmeket, |
képzel gyanusága tsalárd 's hiv sziveket,
gyötrödik, nem tudgya, hol talál hiveket.
| Koronis Fiát is láttuk a seregben, |
orvosló vizeket önt belső részében
fojtya betegsége okát tüdejében.
| Négy őrzője vagyon e gyülekezetnek |
ott egy galamb vigyáz, amott a méheknek
serege, itt tüze egy eleven szivnek.
| Elmenünk alattok: az emlitett völgybe |
innen nézgetünk fel, a hegy tetejébe
láttyuk Apollot is Musák közepébe.
| Estvelig nézhettük e Népnek munkáit, |
A nap hogy el mene, le vonnya tsizmáit
Kalliope, kéri kiki paripáit.
| Azomba kettőnket el lep a setétség, |
Zefirus is ama nyári gyönyörüség
jön, szalad előle ortzánkról a hévség.
| Egy máshoz fordulunk nyittyuk ajakinkat |
ezekből eredett nagy vigasságinkat,
vagy szivet emésztő régi fájdalminkat.
| Az utánn a hadi Emberek erköltsét |
kik édes Hazájuk dühös ellenségét
kardal vagy elmével törték merészségét.
| Számlálgatjuk éppen a Világ Böltseit, |
a midőn szép Febe sátora petzkeit
ki üti 's fel nyittya fénnyel telt szemeit.
| Szépen világosit fel derült homloka, |
Már egyszer a Naptól megégett oldala
azért reszked teste, 's rebeg halvány álla.
| Szemünkbe tün ujra teteje Pindusnak |
tanyáit az erdő szélén Diannának
bátran nézzük Lunát méllyében egy kutnak.
| Kedvünk is megujjul: Éjjeli verseket |
fel serken az Echo, hallja az Éneket
álmossan kettözi a szó végezetet.
| Ki fogyván a Versből Pallasnak kintseit |
forgattyuk, meg látván Máronak Verseit,
uj énekkel töltyük Pindusnak erdeit.
| De jaj! alig mondunk négy rendet könyvéből, |
az egyiknek szikrák hullanak szeméből
haragos tüz lángol feje tetejéből.
| Ez nyilván szolgája vala az elsőnek, |
De még is haraggal szalada a Völgynek,
hol mi most áldoztunk éneket az Éjjnek.
| Elszaladtam. De te Dafni! merészséggel |
magad meg szóllittod 's igy bátor sziveddel
meg rettentvén szivét, birsz ellenségeddel.
| Megindul utánnam, elhagyván tégedet |
eltünök, választván titkos ösvényeket
adott a félelem sebes lépéseket.
| Erdőn tul megállván hallottam beszédjét, |
álomtul fosztjátok? egész nap ekéjét
tolja, 's miattatok ne nyugtassa testét?
| Köszönd, hogy idején elszaladtál. Vérem |
elfáradt álmomban már minden tetemem
ágyomat áztatta sürü verittékem.
| Már fel is serkentem, még sem megy el bajom |
Kérlek Dafni! mond meg mit jelent az álom
oh! ha rosz jelenség, melly nagy lészen károm.
(1779.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
