Miatyánk
Miatyánk, az Úr imája: annak a kérő imának kezdő szava, amelyre maga Jézus tanította tanítványait, kapcsolódva a felfogáshoz, hogy az egyéni ima mindig egy vallási csoporthoz való tartozás ismertető jegye (Lk 11,1). Az Ev.-okban 2 helyen maradt ránk a ~, más-más változatban, ill. összefüggésben. Máté evangélista belefoglalta a ® Hegyi beszédbe (Mt 6,9–13), Lukács ellenben nem (Lk 11,2–4). Mt-ban a beépítés a Hegyi beszédbe a Mt-ban gyakran alkalmazott szerkesztésmódból adódott, beleillett a vallásos gyakorlatokat illető tanítás körébe (6,2–4: alamizsnálkodás; 6,5 kk.: imádság; 6,16–18: böjt). Formáját tekintve a 2 ránk maradt változat több eltérést is mutat. A legszembeötlőbb az, hogy Lk (a kritikai szövegben) Mt ~jának 3. és 7. kérését (6,10bc.13b) nem tartalmazza, továbbá: Lk-ban a megszólítás egyszerűen Atya, Mt-ban viszont: Mennyei atyánk (szó szerint: Mi Atyánk a mennyben). Mt változata belekerült a liturgiába, már a Didakhé 8,2 tartalmazza. Ha Lk ellenében Mt megfogalmazásait némelyek hitelesebbnek tartják is, az kétségtelen, hogy Lk egészében véve az Úr imájának egy ősibb hagyományát őrzi. „Annak alapján, amit a liturgikus szövegek törvényszerűségeiről tudunk, olyan esetekben, amikor egy rövidebb változat hosszabb alakban is fennmaradt, a rövidebbet kell eredetinek tartani. Ki mert volna 2 kérést kiiktatni a ~ból, ha az a legrégibb hagyománynak része lett volna? Ugyanakkor ennek fordítottját, hogy a korai időkben a liturgikus szövegeket, mielőtt kikristályosodhattak volna, módosították, bővítették, gazdagították, sok adat tanúsítja” (J. Jeremias). Ez áll a megszólító formulára is: Atya, amely az arám abba megfelelője. Valójában ez különbözteti meg Jézus tanítványainak imáját az akkori zsidó imáktól. A palesztinai arám köznyelvnek ezzel a családias színezetű megszólító formulájával Jézus fordult imájában az Atyához (pl. Mt 11,25 kk.), de az ő ajkáról a tanítványokéra is átkerült (Lk 11,2), és az ősegyh. is csakhamar átvette (Róm 8,15; Gal 4,6). Ugyanakkor Istennek ez a bizalmas megszólítása a zsidó imádságtól teljesen idegen volt, ezzel magyarázható, hogy a zsidókeresztény környezetben keletkezett Mt a zsinagógákban általános megszólító formát vette át: „Mi atyánk a mennyben/aki a mennyben vagy.” – A zsidó imahagyomány szempontjából nézve a 3. „te-kérés” is kiegészítésnek minősül. A kaddis elején ez áll: „Nagy neve legyen fölséges és szent a világon, amelyet akarata szerint teremtett, és királysága érvényesüljön életetekben és napjaitokban, valamint Izrael egész népének életében”. Ez a részlet felöleli azt a 3 fogalmat, amely Mt-beli változatában a ~ első 3 kérésének a tárgya: Isten neve, királysága (= országa) és akarata. Mivel azonban Isten királyságának elfogadása a rabbinista tanítás szerint ugyanazt jelenti, mint szeretetből önként alávetni magunkat Isten akaratának, a 3. kérés valójában semmi újat nem tesz hozzá, csak felfoghatóbbá teszi értelmét, és lehetővé teszi, hogy ne vonatkoztassuk egyoldalúan csak az Isten üdvözítő művére, az eszkatológiai üdvösségre, hanem észrevegyük: egyszersmind az is benne foglaltatik a kérésben, hogy az emberi szívnek készségessé kell válnia Isten akaratának elfogadására és teljesítésére. A mindennapi kenyér kérése terén ismét eltér egymástól Mt és Lk. Az ’add meg nekünk ma’ helyett, amely Mt-ban szerepel, Lk-ban ez áll: ’add meg nekünk minden nap’. Alapjában véve ugyanarról van szó, mégis, érdemes felfigyelni a finom különbségre: Mt-ban az adott helyzetben, közvetlenül szükséges a kérés tárgya (ma!), Lk-ban ellenben életének egész bizonytalanságát az Atya kezébe helyezi Jézus tanítványa. Nehéz viszont az epiusziosz szót magyarázni, amely a Bibliában másutt nem fordul elő és a profán irodalomból sem adatolható. Bizonyára az adott napra elegendő, egy napra való kenyérre utal. A kenyérre vonatkozó kérést nem kell elsőrendűen eszkatologikus értelemben venni (főleg Lk változata zárja ki ezt az értelmezést), ha a végső idő gondolata belejátszik is (vö. 14,15). – A bűnbocsánat kérésében Lk 2 szempontból is eltér Mt-tól: az adósság helyett bűneink szerepel; az „amint mi is elengedünk a nekünk tartozóknak” (Mt) helyett „amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek” áll. Máté evangélista nem félt zsidó szokás szerint az üzleti életből eredő kifejezést vallási értelemben használni; ez a gör. gondolkodással nem fért volna össze; csak a tartozni ige szolgálhatott a gör.-ben is az erkölcsi értelemben vett tartozásra (= adósságra) utalásul. A kenyér kérésétől a bűnbocsánat kéréséig érzékelhető egy enyhe fokozódás: az anyagi szükség közvetlenül érint bennünket, de az erkölcsi értelemben vett szükség nyomasztóbb, nehezebb. Az „amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” nem értelmezhető úgy, mintha megbocsátásunkkal rászolgálhatnánk Isten megbocsátására. Mégis, megbocsátásunk feltétele, hogy az Atya megbocsásson nekünk; erre a múlt idejű igealak révén Mt-ban különösen nagy hangsúly esik (vö. 6,14 kk.; 5,23 kk.). – A következő kérésben a kísértés a teljes Istentől elfordulást, az Ő útjairól való letérést jelenti (Jézusról 2 ízben olvasható az Ev.-ban, hogy ilyen értelemben vett kísértésbe esett: Mt 4,1–11 és Mk 14,38). Ez volna maga a rossz, ami az emberrel csak történhet. A 2 kérés „ne vígy minket kísértésbe” és „szabadíts meg a gonosztól” ugyanazt jelenti; így elég, hogy Lk-ban csak az első áll. Az arám eredetinek vsz. ez lehetett az ősváltozata: „Atya – Szenteltessék meg a neved – Jöjjön el az uralmad – Add meg nekünk ma a mindennapi kenyerünket – És engedd el az adósságunkat – amint mi is elengedtük adósainknak (tartozásukat) – És ne vígy minket kísértésbe.” A doxológia („Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké. Amen”) Lk-ból teljesen hiányzik és Mt legrégibb kézirataiból szintén, de a Didakhéban (8,2) már megtalálható, tehát az ősegyh.-ban élt, így kerülhetett bele az ÚSz írott hagyományába. – A zsidó hallgatóságot főleg a ~ rövidsége lephette meg (vö. 6,7). Az 5 kérés sokkal kevesebb, mint a jellegzetesen zsidó imádság, a ® tizennyolc ima. A Misna azért számol egy esettel, amikor a hívő csak rövid imát imádkozik: ha veszélyes útra indul. Jézus tanítványa mindig úton van, nehéz, veszélyekkel teli úton jár.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
