aratóbanda
aratóbanda: a szálas gabona kézi erővel történő betakarítására szegődött → aratómunkások csoportja, mely az → aratógazda vezetésével közösen dolgozik és keres. Egyéb elnevezései: aratóbokor, aratócsapat, banda, bokor, parti, társaság, régen: aratóság, bokorarató. A 17. sz. második felétől folyamatosan vannak adataink az aratóbandák tevékenységéről. Ezek kezdetben családi, rokoni, baráti szervezésben, később az aratógazda vezetése alatt dolgozó csoportok voltak, amelyek helyben vagy távolabbi területeken vállalták a szemes gabona levágását. Az I. világháború előtt nemcsak a helybeli szegényparasztság vállalt aratást, de a mostohább éghajlatú, szegényebb földű falvak lakosságának szinte mindegyik rétege küldött családjából legalább egy-két személyt a búzatermő területekre. A magyarok mellett szlovák és ukrán aratóbandák is jártak rendszeresen az Alföldre. Nemcsak az uradalmak és nagygazdák, de a 15–30 holdas gazdák is megegyeztek évről évre ugyanazokkal az aratóbandákkal. A személyes kapcsolatok kölcsönös kulturális egymásra hatásban is jelentkeztek. A 19. sz. végén az aratóbandák zömmel kaszával arattak, de pl. Szatmárban az ukrán aratóbandákban a nők sarlóval vágták a búzát – az emlékezet szerint a sarlós aratás alig volt időigényesebb, mint a kaszás. A régi sarlós aratóbandában 4–5–6–8 nő vágta a gabonát, és 1–2 férfi kötözte össze a kévéket; az utóbbiak kapták a teljes részt. Az új, termelékenyebb kaszás (és kévéző) aratás tette általánossá a munkapárt: 1 arató (kaszás) férfira többnyire 1 marokverő (marokszedő) nő vagy serdülő korú esett, hajszásabb munkamenetben 2 is; nevezik kettőzőnek is, ez a párban való aratást fejezi ki. Ilyen párokból, másfél párokból tevődött össze az aratóbanda is, de a munkatársulás számos munkaszervezési formát teremtett. Az aratóbanda leggyakoribb létszáma 6 fő, de a terület nagyságától és egyéb körülményektől függően 8–10–12–16–24 fő is beállhatott egyszerre. 1 munkapárra naponként 1 kataszteri holdat számítottak, nyári idényben egy-egy pár 9–14 kataszteri hold gabonát takarított be. Az aratóbandában a kaszások kor vagy munkabírás szerinti sorrenden álltak be a gabonatáblába (elöl az első kaszás vagy részes) s követték egymást párhuzamos rendeket vágva. Munkapár esetén a kaszás férfi arat, a marokszedő nő kévébe köt és keresztbe is rak. Míg egy aratóbandán belül minden kaszás szinte másodpercre ugyanazt a munkát végzi, a marokszedők egymás között munkamegosztással is élhetnek. Az aratást is vállalt → summásbandán belül külön parti alakult mely rendszerint 3 aratópárból állt, de további munkamegosztással is élt. Orosházán több aratóbanda is dolgozott egymás mellett nagyobb birtokokon, ezek a munka egészét osztották meg az egyes aratóbandák között, mindig akadt azonban olyan öreg banda, melynek tagjai csak aratást végeztek, nem kellett bekapcsolódniuk a többiek által vállalt mellékmunkákba. – Az aratást évszázadok óta → részesmunkaként végezték. Korábban szokásos volt az aratóbandák élelmezése, utóbb sok esetben → kommenciót kaptak, vagy saját kosztjukon dolgoztak. Attól függően, hogy ugyanott cséplést vállaltak-e vagy végaratók voltak (csak aratásra szegődtek), kapták meg munkájuk végeztével a terményrészt gazul (csépeletlen gabonából), vagy szemül (kicsépelve). Az egész rész a századforduló átlagában 10–12-ednek vehető: vagy is az egyénekre számított betakarított mennyiség 10–12-ed része. Az esetleges mellékmunkákért (attól függően, kinek az alkalmazásában, milyen munkamegosztással és élelemmel vagy anélkül végezték-e) 1/2; 2/3 vagy 3/4 rész járt. A kereslet-kínálat alakulásának megfelelően a gazdák az aratási munka lehetőségét sokféle mellékmunkával terhelhették meg (ezek angária, ledolgozás, robot stb. néven ismertek). – Az aratóbanda általában közösen étkezett, ill. párosan vagy kisebb csoportokban mutyiban főztek. Az aratók jó időben, rövid ideig tartó munkán semmiféle hajlékot nem készítettek: otthonukhoz közel esetleg hazajártak aludni, de inkább a kereszt, asztag, kazal tövében háltak szalmán a szabad ég alatt. Hűvös, szeles esős időben húzódtak csak csűrbe, pajtába, istállóba stb. A → summásokat tömegszállásokon helyezték el, más munkások pedig → kunyhótársaságokban laktak (→ még: aratósztrájk, → banda, cséplőbanda, → embervásár, → vándormunkás). – Irod. Tárkány Szücs Ernő: Mártély népi jogélete (Kolozsvár, 1944); Balassa Iván: Adatok a Békés és Csongrád megyei részesmunka és ledolgozás kérdéséhez (1850–1944) (Ethn., 1955); Balassa Iván: A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számolása (Ethn., 1956); Tálasi István: A termelés és a nyelv kapcsolata az aratóműveleteinkben (Ethn., 1957); Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).
Katona Imre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
