A harkovi ütközet (1942. május 12–29.)
60A harkovi ütközet (1942. május 12–29.)
Harkov visszafoglalásának feladatát végül egyedül a Délnyugati Front kapta meg. Míg a 6. hadseregének a barvenkovoi hídfőből dél felől kellett a város felé törnie, a 28. hadseregnek, valamint a 21. és 38. hadsereg szárnyain harcoló csapatoknak Volcsanszk térségéből, északkelet felől kellett Harkovot elérniük, hogy ott felvegyék a kapcsolatot a 6. hadsereggel. A front csapásmérő csoportosításába 23 lövészhadosztályt, két harckocsihadtestet, és két lovashadtestet összpontosítottak. A szovjet hídfő déli arcvonalán a Dél Front 57. és 9. hadseregének kellett fedeznie a támadók bal szárnyát. A kijelölt erők összesen 765 ezer 300 főt számláltak, és 929 harckocsival rendelkeztek.
A szovjet támadás május 12-én indult, s kezdetben egészen a Harkovtól délre fekvő Merefáig eredményesen haladt. Itt azonban a németek csapatok feltartóztatták a támadókat. Lozovaja délkeleti körzetében a román VI. hadtest (Corneliu Dragalina tábornok) négy hadosztálya is részt vett az ütközetben.
Harkov körzetében korábban a németek is terveztek egy korlátozott célú hadműveletet, amely egy nagyobb támadás előkészítéseként Fridericus fedőnéven a szovjetek Donyectől délre lévő csapatainak utánpótlási vonalai és az Izjum folyótól északra fekvő terület ellen irányult volna. Ezen offenzívának május 18-án kellett megindulnia.
A szovjetek támadása miatt a már összevont német csapatok, a 1. páncéloshadseregből és a 17. hadseregből álló Kleist seregcsoport május 17-én 11 hadosztállyal Szlavjanszk és Kramatorszk térségéből északnyugati irányban, egyenesen a szovjet 6. hadsereg hátában indította meg ellencsapását. A német erők áttörték a szovjet 9. hadsereg védelmét, és május 22-én Balakleja körzetében felvették a kapcsolatot Friedrich Paulus páncélos tábornok 6. hadseregével.
Miután a visszavonulási parancs késve érkezett meg, a szovjet erők körül május 23-án bezárult a gyűrű. Csupán kevés kötelék tudott kitörni. Május 29-ig a németek felszámolták a bekerítést, s 239 ezer fogolyról, 1249 kilőtt vagy zsákmányolt harckocsiról, valamint 2026 megsemmisített vagy birtokba vett lövegről tettek jelentést. Szovjet adatok szerint csapataik „csupán” 170 ezer 958 halottat és eltűntet veszítettek. Elesett többek között Kosztyenko altábornagy, a Délnyugati Front parancsnokhelyettese, Gorodnyanszkij altábornagy, a 6. hadsereg parancsnoka és Podlasz altábornagy, az 57. hadsereg parancsnoka is.
A Délnyugati Front e súlyos vereséggel éppen a németek nagy nyári támadása előtt, annak tervezett irányában gyengült meg igen jelentősen. A Vörös Hadsereg azonban még mindig hatalmas erőkkel rendelkezett. 1942. július 1-jén a szárazföldi csapatok kötelékébe 14 front-, 76 hadsereg-, 19 lövészhadtest-, 12 lovashadtest-parancsnokság, valamint 425 lövészhadosztály, 22 harckocsihadtest, két harckocsihadosztály, 192 harckocsidandár, egy páncélgépkocsi-dandár, 29 gépkocsizó lövészdandár, egy motorkerékpáros dandár, öt motorkerékpáros ezred, 80 önálló harckocsizászlóalj, 64 páncélvonat-zászlóalj, 22 önálló páncélgépkocsi- és motorkerékpáros-zászlóalj, 30 légideszant-dandár, 144 lövészdandár, nyolc önálló lövészezred, két sídandár, 25 sízászlóalj, 17 páncélvadász-dandár, 53 megerődített körlet (erődcsapatok), 46 lovashadosztály, öt önálló lovasezred, 151 önálló páncéltörő tüzérezred, 323 önálló tüzérezred, 24 önálló tüzérosztály, 35 önálló légvédelmi tüzérezred, 126 önálló légvédelmi tüzérosztály, 70 önálló sorozatvető-tüzérezred, 52 önálló sorozatvető-tüzérosztály, 75 önálló aknavetőezred és egy önálló aknavetőosztály tartozott.
